Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Bodnár Zsuzsanna: „De mi van a ládafiában?” Asztalos készítette kelengyés ládák Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészetében
rok ismertek későbbről is. Ehhez azonban mindenképpen hozzájárulhatott, hogy hamarosan a Debrecen környéki filiális műhelyek, vagy éppen a kontárok vegyék át a vezető szerepet a rózsás virágozású bútorok előállításában. A tárgyalt téma kapcsán nem hagyhatjuk figyelmen kívül a céheket sem. Szabolcs-Szatmár megyében a céhek többsége a XIX. század elején jött létre a céhek magyarországi második virágzása idején. A mai szatmári területen Csengerben a vegyes céh 1839-ben, Mátészalkán 1827-ben, Fehérgyarmaton 1833-ban alakult, amely az asztalos mesterség képviselőit is magába foglalta. 20 A különböző korszakokban a ládák mérete, és ezzel együtt a kialakításuk is változott. A Szatmár-beregi területen a ládák egyik sajátos típusa a hosszúláda. 21 Valószínű, hogy ez a típus már átmenetet képvisel a menyasszonyi láda és a karos láda között. Ezt már nem csak tárolásra, hanem ülő-, fekvőalkalmatosságnak is használhatták. A Sóstói Múzeumfalu néprajzi gyűjteményében három ilyen láda található, amelyek Sonkádról, 22 Jánkmajtisról, 23 valamint Kisnaményból 24 származnak. Ezek a ládák készítésükkor festettek lehettek, amit az egyik ládán ma is látható virág motívum is bizonyít, de a használat során barna színűre festették őket. Ugyanez a típusú hosszúláda megtalálható a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum milotai házában, 25 melynek jellegzetessége, hogy vörösesbarnára festett, első hosszanti oldalán két homorú sarkú kazettában egy-egy ötvirágú stilizált tulipánág látható piros-zöld színben, és az „1936 Pap Miklós, Köves Julianna" felirat. A leírókartonok tanúsága szerint a ládát az 1870-es években készítette egy tiszaújlaki vagy szatmárnémeti asztalosmester, s valószínűleg 1936-ban menyaszszonyi ládaként került a fiatal párhoz. A gyűjtött tárgyak, illetve adatok bizonyítják (pl. a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban lévő hosszúláda), 26 hogy asztalos technikával készült bútorokat Mezőváriban is készítettek, és ezek a szatmári és beregi területen is kedveltek voltak. A leírókarton szerint a ládafiának fontos funkciója volt, hiszen ebben tartották az iratokat és a pénzt, a kulcsa pedig a gazdasszony ágyában, a párna alatt, vagy a zsebében volt. Az asztalos által készített ládák egyik érdekes, nagyméretű, világos alapszínű darabja a kisvárdai Rétközi Múzeum gyűjteményében lévő festett láda, tulipános láda. 27 Módos leányé lehetett, ezt a kortársak számára az is jelezte, hogy virágozás nemcsak az elejére került, hanem az oldalakra és a tetejére is. Színezése és 20 EPERJESSY Géza 1967. 247. 21 M: 48, Sz: 57, H: 210 cm. 22 Ltsz. 65. 24. 31. 23 Ltsz. 75. 2. 1. 24 Ltsz. 75. 3. 1. 25 Ltsz. 68. 19. 50. 26 Ltsz. 68. 19. 72. 27 Ltsz. 65. 31.23. 195
