Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bodnár Zsuzsanna: „De mi van a ládafiában?” Asztalos készítette kelengyés ládák Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészetében

deszkából való bútorkészítést. Az asztalos mesterség a különböző famegmunkáló iparágak differenciálódása folyamán alakult ki. Az asztalosság a fűrészelt, téglalap keresztmetszetű és arányos méretezésű deszkák felhasználásán alapszik.

4 így már lehetővé vált a pontosan egyező alkotóelemek készítése, a fejlettebb szerkesztések, az enyvvel rögzített fecskefarkas fogazások, faszögek alkalmazása. Legfontosabb szerszámuk a keretes fűrész és a gyalu lett. Az asztalos technikával készült láda nagyobb szaktudást igényelt, mint az ácsolt, ezek már tanult iparosok munkái. Területünkön a ládák készítéséhez gyalult fenyőfadeszkát használtak. Ezáltal a teljesen sima, összefüggő területek - az oldalak és a láda teteje - kínálták a lehetőséget a festésre, amely a bútordarabot általánosan jellemezte.

5 A népi szóhasználat kezdetektől ezt a típust értette láda kifejezés alatt, melyet általában valamilyen jelzővel kapcsoltak össze. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a díszített ládák neve a leíró kartonok és az adatközlők elmondása alapján virágosláda, kékszínű láda (Tiszabercel), virágos nagyláda, tulipános láda (Beregdaróc, Antalbokor), menny asszonyi láda (Jánkmajtis, Tiszavas vári), komótláda (Kék), ruhás láda (Kisvárda), hosszúláda (Kisnamény, Sonkád), vásári láda (Bakta). A felsoroltak mutatják, hogy a tárgy neve a díszítéssel, a funkcióval, a mérettel, illetve a vásárlással volt kapcsolatban. A gyűjteményekben található ládák nagy része datált, a legtöbb a XIX. századból származik. A ládák a magyar népi bútorok legelső darabjai közé tartoznak. Az asztalos módszerekkel szerkesztett ruhásládák megjelenése hazánkban már a XIII. századtól kimutatható.

6 Magyarországon a láda általános használata a XVI. századtól terjedt el. Elsősorban faragással, festéssel vagy intarziával gazdagon díszített kelengyebútor volt. Elsőként a nemesi és városi polgárság körében jelentek meg, de a XVI-XVII. század folyamán eljutottak a módos parasztsághoz is. Az asztalos ládáknak kisebb pénzű vevők körében való terjedését jelzi a vásári láda kifejezés létrejötte. Ilyenre már 1607-ből van említés, a Szabolcs megyei Baktán felvett leltárban.

7 Mivel a nagyobb területek köznépének tömegáruval való ellátására szakosodott asztalos központok legkelendőbb cikke a menyasszonyi láda volt, az ott dolgozó asztalosokra ráruházódott a ládás jelző. Az asztalos láda kelengyés ládaként való elterjedésének üteme különböző volt a megye területén. A hagyatékokban az asztalos készítette ládák megtalálhatók a XIX. század elején a paraszti otthonokban. A festett láda mindenekelőtt kelengyeláda volt, díszbútora a szobának, tisztaszobának. Helye a két ablak között, 4 K. CSILLÉRY Klára 1991. 499. 5 VERES Gábor 2005. 139. 6 K. CSILLÉRY Klára 1991. 500. 7 Vö.: K. CSILLÉRY Klára 1997. 354. 190