Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bodnár Zsuzsanna: „De mi van a ládafiában?” Asztalos készítette kelengyés ládák Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészetében

vagy az ágy végében, lehetőleg kiemelt helyen volt. A menyasszonyi ládában a leány hozományának szánt textileket, ruhaneműt tárolták.

8 A szoba egyik reprezentatív darabjaként szolgált, amely kivitelezésében, díszítettségében, a díszítményékben megjelenő jelképi tartalomban művészi jelentést, esztétikai értéket hordozott. A díszítés nemcsak a tárgy szépségét volt hivatott emelni, hanem hatékonyságát is. Kelengyeládaként az emberi élet fő eseményéhez, a házasságkötéshez, az önálló élet megkezdéséhez kapcsolódott. A kelengyeláda elején, vagy a teteje belső felén sokszor feltüntették a házasságkötés időpontját, némelyiken a tulajdonos nevét is. Mindezeknek a ládáknak közös felépítésük mellett jellemzője a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia, amely alatt nem ritka a titkos rekesz sem. A ládafiában tartották az iratokat, értékeket és magát a pénzt is. A magyar paraszti bútorok közül a festett ládák mutatják a legnagyobb formai és díszítésbeli változatosságot. Formájuknál, illetve szerkezetüknél fogva alkalmasak voltak arra, hogy tovább differenciálódjanak. A ládatest eltérő arányain kívül a formabeli különbségeket a lábmegoldások adták. Van közvetlenül a padlón nyugvó láda - régies és legelterjedtebb változat - és vannak különféle lábazatokon álló megoldások, pl. pogácsalábakon álló, faragott vagy fűrészelt lábú. A lábat rendszerint keményfából készítették, hogy a földes házakban lassabban romoljanak. A ládák rendszerezését nehezíti, hogy az egyes helyi asztalos stílusok természetesen az idők folyamán fokról fokra módosultak, miközben a nagyobb központokban, ugyanazon időben minden bizonnyal több, egyedi vonásokat is érvényesítő mester foglalkozott a festett bútorok előállításával. A jellegzetes komáromi bútorstílus kisugárzó ereje ezen a vidéken is erőteljesen hatott. A megyei anyagban több komáromi festett ládát találunk. Hozzá kell azonban tenni, hogy az elterjedéséhez azoknak a komáromi asztalosoknak a működése is jelentősen hozzájárulhatott, akik a XVII-XVIII. század folyamán az Alföld számos pontján vállalták fel festett, virágdíszes templomi berendezések és mennyezetek kivitelezését. Lándor Ferenc asztalos, a tákosi templom mennyezetének és bútorzatának a festője készítette azt az 1767-es datálású tulipános ládát, amely a vásárosnaményi Beregi Múzeumban látható.

9 Ezen a reneszánsz ihletésű díszítő mód minden eleme felismerhető. K. Csilléry Klára a komáromi asztalosok legfőbb árucikkéről, a ládáról kisebb tanulmányt is készített.

10 Ebben jellemezte a komáromi bútorkészítő stílus négy, egymást követő periódusát, és kitért a komáromi asztalosmunkáknak más, 8 Büdszentmihályon jómódú gazdáknál ládabeli vászon neműk voltak: 8-10 lepedő, 12 szakajtóruha, 2 sütőabrosz, 2 asztalabrosz, 10-12 törülköző, 2 párnatakaró. OPRE Csabáné-GOMBÁS András 2000. 119-120. 9

Ltsz. 64. 164. 1. 10 K. CSILLÉRY Klára 1987. 23-46. 191