Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Kemecsi Lajos: Szánok a Gerecsében

den esetben a kovács szerelte fel a talpra. A vasalatlan talpak mindig szélesebbek (10-12 cm) és magasabbak (25 cm) is. A vasalt talpnak több a hátránya, mint az előnye. A vasalatlan szán jobban csúszott és az olvadás idején előforduló hó nélküli részeken „sem ragadt le". Töretlen hóban a vasalt talp keskeny volta miatt nagyon süllyed és a friss hó jobban tapad a vasra, mint a fára. A vasalt talpú szánt húzó lovak rendkívül sokat dolgoznak.

31 A hagyományos fatalp előnyeként említették tardosi adatközlők, hogy nem fagyott le olyan gyorsan várakozás idején a hóba, mint a megvasalt. A lefagyás ellen úgy védekeztek a gazdák, hogy megálláskor egy dorongra futottak a szánnal, amellyel könnyebb volt kimozdítani a helyéről.

32 Az utóbbi évtizedekben a szán vasalkatrészeinek aránya megnőtt. A napjainkban még használatos szánoknál gyakori, hogy a lábakat és a talpat vaspánttal erősítik meg. Egyre több a teljesen fémből készült szán a falvakban. Míg a két világháború között a tardosi főjegyző vas szánját kivételként emlegették a falubeliek,

33 addig napjainkban, ha tönkremegy a régi fa szánkó, helyette vas szánkót szereznek. Ezek szerkezete és mérete megegyezik a fából készültekkel. Az alkatrészek természetesen vékonyabbak - gyakran fémcsövek vannak összehegesztve. A vas szánokat már nem bognár vagy kovács készíti. Minden faluban található a gyári technikát ismerő és alkalmazni tudó fémipari szakember, aki elkészíti a megrendelt szánkót. Tartóssága mellett előnyeként említik a tulajdonosok, hogy nem kell úgy védeni az időjárás viszontagságaitól, mint a hagyományos fa szánkót. Az alkatrészek közül a rakoncák, a fenékdeszkák és az oldalak maradtak hagyományosak. Szintén újabban tűnt fel a Gerecse vidékén az ún. „kettős szán". A gyűjtés során az erdei munkáknál más vidékeken kedvelt eszköz

34 korábbi használatára nem találtam adatokat. A vértestolnai erdészet járművei között azonban az 1990-es évek eleje óta szerepel egy kettős szán. A közeli héregi bognár (Végh László) - aki jelenleg egyike a Komárom megyében még dolgozó kevés bognárnak - készítette el az eszközt az erdészet megrendelésére. Mivel nem ismerte korábban, a Gyarmatpusztai erdőgazdaságban található példány után készítette el a szánkót. A szán helyi elnevezése román szánkó, nem ad magyarázatot terjedésére. A már említett román szánkóhoz egyáltalán nem hasonlít. Valószínű, hogy a kettős szán terjedéséhez a más vidékről (pl. Borsod megyéből) származó „vendégmunkások" hozzájárultak. Az eredeti, Erdélyi Zoltán által leírt román szánkó típusú eszköz elnevezését a kettős szánra alkalmazzák. A „ lemásolt" szánféle alkalmas rönkszállításra, ölfa- és szénahordásra is.

35 31 REPKÉNY István 1992. 91. 32 KEMECSI Lajos 1996. 58. 33 KEMECSI Lajos 1996. 59. 34 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984. 152.; PETERCSÁK Tivadar 1992. 141. 35 Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2003b. 205.; PETERCSÁK Tivadar 1981. 53. 93