Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

H. Szilasi Ágota: Kígyó és spirál – kozmoszlétünk földi vetülete. Földi Péter jelértékű művészetéről

A történet eleven élménymaradványa a somosi iskola udvarán játszó gyerek­lányok mitikus múltunkból itt maradt, ám erejét vesztett játéka. „Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta..." Az emelke­dett madártávlat pedig az iskola emeleti ablakának nézőszintje. A dalocska foly­tatása: „Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, Had kerüljem váradat, váradat. Szita­szitapéntek, szerelem csütörtök. Dob szerda" - termékenységvarázslás. Az a leg­ősibb típusú bújós sorjáték, melyhez e dalocska tartozott a palócföldön nagyon el­terjedt volt. Lényege a kaputartás, vagy hídtartás, mely alatt a sorban vonuló ját­szók átbújnak s legtöbbször a kaputartók is utánuk bújnak - saját kapujukon, sa­ját lényükön átfordulva. A serdülőkorú lányok vasárnap délután - leginkább ma­gukat megmutatva - az egész falut bejárták, 59 s az így bejárt-bekerített terület kü­lönös minőséget nyert, hisz a tánc alapvetően mágikus cselekedet. A tánc-rituálét minden kultúra - amely szellemi értelemben is létezett - ismerte, értette, és alkal­mazta a maga beavatási szertartásaiban. Aki a körtánc harmóniáját nem ismerte, nem részesedett az isteni valóságban, hiszen az ritmusával a világmindenség lük­tető mozgására rímel, s az Ég és a Föld közötti harmóniát hivatott fenntartani, helyreállítani. Kígyózó, tekergőző sorokban összefogodzo lányok erotikától sem mentes görög-római labirintustánca nem volt más, mint halál és újjászületés, hi­szen a tánc az élet mozgása. Platón is foglalkozott a tánc misztikájával: úgy vélte mielőtt mozgás lett volna jel volt - térbe rajzolja azt, ami időbeli, az életet és az élet ciklikusságát. 60 „Nyitva van az Aranykapu..." mondja Földi. Azt mondja, hogy a kapu aranyból van, tehát szent, isteni, égi dolog, hiszen az arany a menny férne. Az aranykori visszaemlékezések hangja. 61 Továbbá: a kapu nyitva áll, tehát az idő ép­pen alkalmas. S mire alkalmas? Az ősi teremtésmítoszra emlékezve az élet meg­alkotására (megóvására). S lám, az bújik ki belőle: a zöld ág, a zöld levelecske ­elűzve a telet, a halált -, mi több az aranyló búza, a szerelem és a szeretet. Maga az élet. A kapu itt a Nap(hérosz) éves pályájának az Alsó Világból a Felső Világ­ba vezető átkelőhelyét (naptári csomópontokat) is jelöl, a tavaszt, mely az új élet, a „zöld ág" sarjadásának a kezdete. Különösen figyelemre méltó, hogy a játékban maguk a gyermekek, a festményen pedig az asszonyok alkotják a kaput, tehát ez a bizonyos aranykapu maga az ember, aki Isten társa a teremtésben. E cselekede­tek közös értelme, hogy a beavatandó a kapun keresztül szellemileg magasabb lét­formába lép. A kapu tehát jel, amely az innen és a túlnan határán áll, 62 mellyen át­lépve, a teremtő szellem szabadságát lehet felcsillantani. 59 KRISTON VIZI József 1989. 557. 60 HOPPÁL-JANKOVICS-NAGY-SZEMADÁM 1990. 213-214. 61 PRAKFALVI Endre 1990. 41. Ipolyi Arnoldot idézi. 62 CZAKÓ Gábor 2003. 6. 797

Next

/
Oldalképek
Tartalom