Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

H. Szilasi Ágota: Kígyó és spirál – kozmoszlétünk földi vetülete. Földi Péter jelértékű művészetéről

egyik tarajára üljenek. A feltörő, áthullámzó, visszalendülő és egymáson megtörő energiahullámok végtelen játékát rejti ez a kép. A lecsendesülő, energiákat megfékező másik erő - vagy ez is csak annak egy megjelenési formája - a festmény másik háttal álló nőalakja, aki összefog, összerendez egy kármin és egy türkizzöld 'búzaköteget'. Ez a kettős színű köteg vezeti ki az energiák egy részét az örvénylő rendszerből. "

51 Ez az a hely amelyből „ minden vétetik és ahová minden megtér".

58 Kettejük között nyílik meg a kapu, az Aranykapu, melyen átlépve a profán térből az örökkévaló szakralitásába tekinthetünk bele. A híg tér a kapuban összesűrűsödik: ott történik valami lényeges, talán sorsdöntő. A föld energiájának feltörő éltető vérvöröse, a kép - a kapu - közepén velünk szembe forduló három nőalak izzó fehér glóriává nemesedő batyuja, a kapubálványként sorakozó asszonyfejek, és a háttérben felnyúló négy jegenyefa (életfa) égbe vezető ösvénye a hétköznapi történetet a léten túli állandóságába emeli - a föld energiájából szerves élet, majd szellemi s végül lélekkel teli születik. 3. kép. „Nyitva van az Aranykapu ..." 1983. Sulyok Miklós felvétele. 57 NAGY Imre 1988. 17. 58 PRAKFALVI Endre 1990. 40. utalás Heidegger gondolatára. 796