Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Vécsi Nagy Zoltán: Avantgárd törekvések és a népművészet hatása Lesznai Anna (1885–1966) korai képzőművészeti munkásságban

Párnáinak motívumai vulva jelekké karikírozva jelennek meg, ami azt jelzi, hogy a rajzoló (és talán ez a közönség visszhangja is egyben?) meglehetősen kifinomult vizuális érzékenységgel megértett valamit e párnák motívumainak és színvilágának belső tartalmából, lényegéhez tartozó expresszív érzékiségéből. Ebben persze segítették a kiállításon szereplő többi művek is. (fesztelen természetességben ábrázolt meztelen testek) Lesznai motívumaiból és párnáinak a kiállításon a maguk tárgyiasságában való megjelenéséből, az 1910 körüli kortárs európai művészetben ekkor frissen megjelent törekvésének az úgynevezett primitivizmusnak a szelleme áradt. Kassák a primitivizmust egyértelműen a konstruktív irányzat holdudvarába sorolja. De a primitivizmus jelentkezése sokkal korábbi és sokkal szélesebb kulturális sávban, szinte minden század eleji mozgalomban jelenlevő, minden műfajt átitató, és földrajzilag is Párizstól Moszkváig ható jelenség. Gondoljunk csak Gauguin kivonulásának úttörő szerepére, majd a néger maszkok alkalmazására Picasso művészetében, a Brücke csoport a törzsi kultúrák természetes életformáját és művészetét eszményként követő megnyilvánulásainakjellegére, alkotásaikban való tükröződésére és a példákat még tovább sorolhatók. Nem csak a primitivizmussal többnyire jól körülírható törekvéseket, de a századelő majd minden avantgárd törekvését nehéz lenne elképzelni - az elemi művészeti megnyilvánulások iránti érdeklődés erjesztő ereje, úgy mint a természeti népek, a gyerekek, a betegek, a naivok stb. - alkotásainak hatása nélkül. Ugyanakkor a népművészet is, számtalan kortárs avantgárd művész számára, jelentett az előbbiekhez hasonló tisztalelkűség és „romlatlan" elemi vizuális jeljelentés tartalékot. Gondoljunk csak például a román szobrász Brancusi népművészeti motívumok ihlette szobraira, aki jellemzően néhány Párizsban készített korai művében, szintén a törzsi művészet formáit használta kifejezőeszközül. A népművészet világa és az ahhoz társuló úgynevezett tisztaságeszmény, beemelése a magas művészet esztétikai és gyakorlati módszerei, már a szecesszió, majd pedig az art-deco művészeinek munkásságát is jellemzi. Lesznainál szerencsésen ötvöződik a két különböző népművészet értelmezés - a szecesszió szimbolikus-dekoratív és az avantgárd expresszív-érzéki - iránya. Korabeli alkotásait ismerteti egy, az 1912-es berlini önálló kiállításról írott cikk a Stickerei Zeitungban: „Lesznai Anna ismeri a nyugat kultúráját és művészetét, amelyből sok mindent magáévá tett. De ő magyar asszony, aki sokkal közelebb áll a népművészethez, mint azok, akiknek számára az inkább csak támaszpont vagy kiaknázni való terület. A magyar hímzőnő szelleme és hagyománya ő benne öntudatra ébredt. Nem egy nép számára fedez fel és alkot, hanem eleven, különösen életerős tagja ennek a népnek, melynek álmait álmodja, melynek formavágya ő benne ismét művészetté valósul. Itt nincs egy hamis vagy üres vonal sem, nincs „megrajzolt" cikornya, minden eleven formákból serken; erőtlenül sorakoznak a képzetek, melyek nincsenek „ meglátva ", melyek csak egy egészséges, bennszülött fantázia termékeny mélyéből nőhettek ki. " 781