Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Sz. Király Júlia: Gárdonyi Géza történelemszemléletének pillérei

dése az volt: , - Lehetne-e olyan regényt írni, amely nem színfalnak használná a múltat, hanem inkább lámpás lenne: bevilágítana az elmúlt századok érdekes sötétségébe? Lehetne-e igazi történelmet írni regény alakjában?".

6 Gárdonyi tehát fontosnak érezte, hogy a történelmet pontosan, igazan ábrázolja, számára ez nem csak háttér, hanem nagyon fontos része volt a cselekménynek. Regénnyé alakítani a történelmi eseményeket: ez volt számára az igazi cél. Azt szerette volna megfogalmazni, hogy milyen életet élt ez a csodálatos elme a tizenhatodik században. Mik inspirálták, hogyan vált ilyen nélkülözhetetlenné az egri ostrom folyamán. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Gárdonyi nem az ostromnak szeretett volna egy irodalmi emlékművet állítani, még csak nem is az foglalkoztatta, hogy az 1552-es helytállást ellentétbe állítsa a millenniumi széthúzó eszmékkel. A regény munkacíme beszédes: Bornemissza Gergely élete. A láthatatlan ember című regény indulásáról kicsit kevesebbet tudunk. Ebben is Gárdonyi József siet segítségünkre, aki szerint Gárdonyi a következőképpen mondta el A láthatatlan ember indulásának történetét. „A kilencvenes évek elején körkép-eszmékkel foglalkoztam. Egy este arra gondoltam, hogy Attila temetését kellene megfesteni. Milyen lehetett Attila temetése?...Fel is vázoltam a képet. De már másnap nem tetszett... F élre is tettem a képet. Aztán elfelejtettem. Munkácsy Mihály temetése vetette elém újra! Megrendítően hatott rám óriási mozgalmának és képes szépségének az ereje... Éreztem, nem várhatok tovább. Ecsettel vagy tollal, de meg kell mentenem a gyönyörű témát. De hát hogyan? Nézzük, mit mond a temetésről a történelem? Elolvastam Thierryt, Fesslert, Priscos rétort. S Attila kiemelkedett előttem a múlt ködéből, alakja óriássá nőtt. Priscos különösen megragadott. Szinte önként kínálkozott a gondolat, hogy egyik szolgáját teszem meg ablaküvegül s azon át mutatom meg a hun kornak mozgalmait. Hogy a rabszolga alkalmas médium legyen, teremtenem kellett melléje egy hun leányt, aki odaköti a hun földre. "

7 íme újra itt a már bejáratott útvonal. Felvetődik egy téma, amelyből kimagaslik egy történelmi személy alakja. Már csak azt kell kitalálni, hogy mindezt hogyan ábrázolja. Hogyan születhetik meg az új elvárásoknak megfelelő történelmi regény. A regény főhőse tehát az ablaküveg. Zéta lett az az alak, akin keresztül megismerhetjük a hunok hőstetteit, életét. Mivel nem létező személyről van szó, Gárdonyi itt szabadon formálhatta, alakíthatta hősét. Nem befolyásolta őt semmiféle ismeret, fontos történelmi tény, amihez esetleg alkalmazkodnia, ragaszkodnia kellett volna. Megalkothatott egy olyan hőst, akinek a bőrébe bújhatott, hiszen nagyon is szembeötlő az, hogy Zéta mondatai mögött maga Gárdonyi bújik meg. Zéta személyiségének megrajzolása közben végre megcsillogtathatta jellemábrázoló képességét. Egy rendkívül bonyolult 6 U.o. 7 GÁRDONYI József 1934. II. 83-84. 750