Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Viga Gyula: Zemplén mezőgazdálkodásának néprajzi jellegéhez

léteit erdők borították, s ebben a régióban a fakitermelés, a bányászat és a manufakturális ipar biztosított megélhetést a gyér lakosságnak. A Hegyköz (a Bózsvapatak és mellékvölgyei) területén irtványföldön gazdálkodtak és a környező erdőségekből éltek az itt megtelepült magyar és szláv közösségek. "

l A Gunda Béla is a hagyományos zempléni kultúra és életmód övezetes jellegét hangsúlyozta, s az alábbiakban foglalta össze a táj néprajzi karakterét: „Ha a Zempléni-hegység területét vizsgáljuk, három kulturföldrajzi és néprajzi övezetet különböztethetünk meg. Délen a Bodrogköz sík, színmagyar és honfoglalás-kori leletekben bővelkedő területe fekszik, amelyre a nagymértékű állattenyésztés és földmüvelés jellemző. Az egykori mocsarak ökológiai hatása azonban még érezhető. A Zempléni-hegység déli lejtőjén intenzív szőlőkultúra létesült. Itt már a lakosság vegyes. Német és ukrán elemeket találunk. Egyes pontokon /Tokaj/ megjelentek a görög kereskedők és magának a szőlőkultúrának a kifejlesztésében talán részt vettek francia-vallon telepesek is. A szőlőkultúrát reprezentáló övezet mögött szlovák és részben ukrán eredetű települések foglalnak helyet. Ilyen a ma is ukrán nyelvi sajátságokat felmutató Komlóska, Rudabányácska, korábban Mogyoróska. A szlovák falvak két csoportban helyezkednek el. Az egyik csoport a regéci Háromhuta néven ismert Óhuta, Középhuta és Újhuta, a másik Vágáshuta, Kishuta és Nagyhuta. A Hegyköznek az északi részén fekszik Füzér, amelynek szintén van szlovák lakossága, de egy igen ősi református magyar rétege is. Jelentős a szlovák elemek száma Hollóházán, valamint Alsóregmecen. "

2 A táji tagolódás térbeli konstrukciójának néprajzi szempontú kitöltése és értelmezése a tájhasználat történetéről, a zempléni ember tevékenységi formáinak specifikumairól, ugyanakkor időrendjéről is informál, s hangsúlyozza a vidék egymást váltó generációinak néprajzi jellegét.

3 A mezőgazdálkodás jellege A zempléni táj karakteres földművelő hagyománya népraj zilag feldolgozott, számos tanulmány mellett, két monográfia is foglalkozik vele.

4 Vidékünk nem az intenzív földművelő gazdálkodás területe: majd' mindenütt keveset termett, s nem 1 FRISNYÁK Sándor 1985. 105-106. 2 GUNDA Béla 1976. 33., A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének hallgatói - Gunda Béla professzor irányításával - 1953-tól mintegy tíz éven át végeztek szisztematikus terepmunkát Zemplénben. A célul tűzött, monografikus igényű tanulmánykötet nem készült el, csak egyes fejezetei láttak napvilágot: SZABADFALVI József 1981. 11-24.; Vö.: SZABADFALVI József-VIGA Gyula szerk.: 1981. 3 A tájhasználatról összegzőén: KONKOLYNÉ GYÚRÓ Éva 1990. 4 BALASSA Iván 1964.; IKVAI Nándor 1967. Mivel főleg e két munka alapján foglalom össze a témát, rájuk csak indokolt esetben hivatkozom. 72