Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Oroszi Sándor: A hatod közbirtokosság jegyzőkönyvei

tesen nem mond ellent az sem, hogy a közgyűlés esetenként könnyítéseket (például a büntetés leszállítását) adott. Amikor viszont 1866-67 telén „több oltszemi személyek" a birtokosság tilalmas erdejében vágtak fát, külön is figyelmeztettek: a mostani beismerésüket és fizetési készségüket enyhítő körülményként veszik figyelembe, de „komolyan megfeddettek, kijelentve előttök, hogy ismétlés esetén ily kihágás" a büntetési díj többszörösét vonja maga után. A károsítok sajátos csoportját foglalták el a fűbért nem fizetők. Itt különböző indokok (például a kicsóvázott hely más által történő lekaszálása) merülhettek fel, amelyek kivizsgálását a gyűlés a gondnokra bízta. Ha viszont a bérlő megfelelő indokot nem tudott felhozni, hasonló prevarikátornak tartották, mint a tilosban kaszálókat, s a büntetési pénz - „executio melletti" - megfizetésére kötelezték. Tisztségviselők A hat közösség által választott legfontosabb tisztség a gondnoké volt, akit kezdetben „actuarius"-nak tiszteltek, később pedig gyakran „elnök"-nek írtak. A gondnokot egy évre választották, s megbízatása a következő évig, általában az év első feléig (májussal bezárólag) tartott. Ekkor készítette el a gazdasági év pénzügyi beszámolóját, és a felmentést megkapva a közösségek képviselői döntöttek az újjáválasztásáról, netalán más megválasztásáról (erre a vizsgált időszakban kétszer volt példa). A gondnok munkájáért természetesen fizetést kapott, 1867-ben például 20 frt-ot. Ez az összeg 10 év múlva megötszöröződik, sőt például 1881-ben külön irodai díjat (9 frt) és levelezési térítést (6 frt) is kiutaltak. Nem beszélve a különböző kiszállásokról (sepsiszentgyörgyi törvényszék stb.), továbbá a Hatod-nak tartozók pénze behajtása érdekében tett fáradozásokról, amiért a közgyűlés esetenként a gondnokot megjutalmazta. A gondnok - „közel ülvén a tűzhöz" - a közgyűlés által kisebb kedvezményekre tarthatott igényt. így például 1839-ben, amikor a makktermésre nem hirdettek árverést - mert az viszonylag kicsi volt -, hanem azt a gondnoknak, Nagy Ferencnek adták oda. Természetesen ezért fizetnie kellett, de kikötötték, hogy a megkapott (megvett) makkot „Karátsonig elhasználhassa", s addig a területen „Juhoknak és Ketskéknek ott legelődni nem lészen szabad". A gondnok tiszteletdíjával kapcsolatban a „deputatio" a továbbiakban is méltányos volt. 1863-ban Nagy Ferenc azért folyamodott, hogy a neki ígért, a tiszteletdíjába beszámított erdei mellékhasználalattal „az idő kedvetlensége imán" nem tudott élni. így azt 20 forinttal megváltották, az elmaradt díját pénzben utalták ki. Amikor a gondnok tiszteletdíját 20 frt-ban állapították meg, a jegyző 10-et kapott. Az ő feladata az írásbeli, tulajdonképpen titkári teendő ellátása volt. Meg58