Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Oroszi Sándor: A hatod közbirtokosság jegyzőkönyvei

bízatását a gondnokkal együtt, az évi beszámolók elfogadása után hosszabbították meg. 1861-ben például így: A „számadás a N[agy]S[ágos] hat közönség képviselőségei előtt fel olvastatván, igazságosnak találás után helyben hagyva azon megjegyzéssel íratik alá, hogy hatod gondnoka Nagy Ferentz és Bodai Mihály jegyző az hívséges [további] szolgálatra fel hívatnak." 1873-ban már mindkettőjüket három évre választották meg, illetve, amíg a Hatod felosztása „végbe menne". Ez utóbbihoz kapcsolódik egy alkalmi tisztségviselő, a. pergondnok megbízása. Erre azt a Thuri Györgyöt választották meg, aki javasolta: az érdekelt községek 3-3 fő delegálásával „pervédő bizottság"-ot hozzanak létre, akik a felosztás eszmei és gyakorlati irányítását végzik, s egyben felügyelik a megfogadott mérnök és ügyvéd munkáját is. Mind pergondnok, mind a „bizottmány" tagjai munkájukért napidíjat kaptak. Ugyanilyen eseti tisztségviselő volt az elnök, név szerint Zsigmond Beniam, aki a hatodgondnok Nagy Ferenc 1877-1881 közötti elszámolásait, pénzügyeit vizsgálta meg. Megbízatása a vizsgálatot lefolytató gyűlésen való elnökösködésén túl - mivel a jegyzőkönyvek sora itt megszakad - tovább nemigen terjedt, legalábbis arra több adatunk nincs. Annál több forrásunk van a fű- és erdőpásztorok jól-rosszul végzett munkájáról. Az ő nehéz feladatukat már Nagybacon 1748-ban kelt falutörvénye emlegeti,

6 de a Hatod közbirtokosság jegyzőkönyveiből munkájukat sokkal árnyaltabban ítélhetjük meg. A Hatod közbirtokosság az 1850-es években 5 pásztort alkalmazott, de a következő évtizedekben a számuk megkétszereződött. Mivel az őrök csoportja fű- és erdőpásztorokra oszlott, az 1862-63. évi költségkimutatás szerint a fűpásztorok 6 fit fizetést, a „felfogott [kaszáló] helyek tisztításáért és gané szél[l]yel veréséért" pedig 3 frt-ot kaptak. Ugyanezen évben az erdőpásztorok 24 frt-nyi fizetést, a tilosban járók büntetése behajtásában kifejtett buzgalmukért pedig 4 frt-ot kaptak. Jövedelmüket növelte még az erdő- és legelőkárosítóktól szedett zálog (fejsze stb.) kiváltásából, netalán értékesítéséből befolyó pénz fele is. Ha nem a községi bírók, hanem az őrök voltak a büntetési öszszegek behajtói (és több évben így volt), akkor annak fele is őket illette. Ugyancsak 1862-63-ban az erdőpásztorok büntetést is fizettek. Olvassuk csak! Határoztatott: „Erdőpásztorok - kik esküjök megszegése mellett - önfejűleg az erdőn tanált prevarikátorok[k]al kibékéltek - megbüntessenek. Személy szerint 1 új forintra - azon hozzá adás mellett, hogy ha még ily esetbe valamelyik határ pásztor megtanáltatnék, mint hit szegő, szolgalatjából csúfosan elmozdíttatik, azonba[n] [ugyanakkor] 5 új forintra büntetődik." Ezek után következnek a vétkezők, mind a heten. Míg a büntetésről, illetve az ellene folyó eljárásról tudo6 ORBÁN Balázs 1868.

1. 217. 59