Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gebei Sándor: Egy hibás politikai döntés nyomában: II. Rákóczi György és a lengyel korona (1656–1657)

Eldőlt a nagy kérdés! A hat hónapi idegtépő diplomáciai csatározásoknak - úgy tűnt - Rákóczi lett a győztese. December 6-án országot is, királyságot is szerzett a Báthori István örökségét gyakran emlegető fejedelem. Politikai vaksá­ga, illetve X. Károly Gusztáv iránti bizalma, elkötelezettsége odáig terjedt, hogy - a szerződés ratifikálásától függetlenül - megígérte a moldvai és a havasalföldi csapatokkal kiegészített erdélyi hadak Lengyelországba vezetését. Beleegyezett abba, hogy amikor az utak felfagynak, és járhatóak lesznek (még a tél folyamán), a király kívánságának megfelelően „circa Lovitium" (Lowicznál, Varsótól nyu­gatra, Erdélytől legalább 700 km-nyire!) vagy „más helyen" (alio in loco) az er­délyi haderőt a svédek gyülekezési pontjára vezeti. 24 Rákóczi megnyilvánulásaiból a kiemelkedő államférfiak pozitív tulajdonsá­gai - a megfontoltság, a józanság, az óvatosság stb. - 1656 végére nyomtalanul eltűntek. Fel nem tételezte, hogy a svéd király ravaszkodik a ratifikációt illetően, pedig X. Károly Gusztáv egy egyszerű diplomáciai csapdát állított II. Rákóczi Györgynek. Csalárdsága abban rejlett, hogy Rákóczit még a ratifikációt megelő­zően, a jogi felelősség és garanciák nyújtása előtt igyekezett a háborús esemé­nyekbe bevonni. Előre megfontolt szándékát igazolja az a körülmény, hogy a hadihelyzet bizonytalanságait is bekalkuláló király a ratifikációval kapcsolatban is instruálta Sternbach és Welling követeket. Amennyiben Rákóczi a ratifikációt sürgetné - szólt az utasítás -, meg kell nyugtatni a fejedelmet, hivatkozzanak arra a svéd szokásra, hogy a miniszterek által letárgyalt ügyek áttekintése, jóváhagyá­sa mindig az uralkodók jogköre volt és marad. Igen rövid időn belül Svédország is érvényesíti a radnóti megállapodást (nee diu). 25 Tévedés lenne azt gondolni, hogy Rákóczit a diplomáciai ügyekben és szo­kásokban való tájékozatlansága vagy járatlansága vezette a biztosítékok nélküli lengyel hadi vállalkozásba. Nagyon is jól értette a nemzetközi szerződések kore­ográfiáját. О Bogdan Hmelnyickijjel szemben érezte magát fontosabb személy­nek. Hmelnyickijben csak a campiductort, a hadvezért (Dux Zaporoviensis), a ka­tonát ismerte el, országvezetőnek, egyenrangú politikai (tárgyaló)partnerként nem fogadta el. Károly Gusztávra felnézett, a fejedelmi és a királyi méltóság minősé­gi különbségét tisztelte, a királyi adott szó megmásíthatatlanságában vakon hitt. Ezt a súlyos hibáját és tévedését még súlyosabbal tetézte! Azzal tudniillik, hogy a kozák főváros, Csigirin (lengyel formában Czehryn) politikai szándékait a Zaporozsjei Had szövetségbe hívásakor egyáltalán nem tisztázta. A gyulafehérvá­ri paktum Rákóczinak a Vörös-Rusz Ukrajnához való csatolása fejében 20 ezer kozákot garantált a lengyelországi harcokhoz. Rákóczi ezzel a segélyhaddal a len­gyel trónra szeretett volna kerülni, viszont a kozákok a területi juttatást és a tár­24 SZILÁGYI Sándor 1891a. 84. 25 Uo. 185.; PUFENDORF, Samuel 1698. 227. 563

Next

/
Oldalképek
Tartalom