Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gebei Sándor: Egy hibás politikai döntés nyomában: II. Rákóczi György és a lengyel korona (1656–1657)

gyalás alatt álló svéd-erdélyi, svéd-kozák újabb felosztási terveket alapvetően másképpen értelmezték. Ók Lengyelország maradék nélküli feldarabolására szerződtek. Csigirinben a lehető legegyszerűbb, de a legdrasztikusabb politikai „koncepció" született Lengyelország jövőjéről: végérvényesen ki kell iktatni a slachticsok országát az államok sorából. „Se a magyar Rákóczi, se a svéd (király - G. S.) a lengyel Koronában (lengyel királyként) ne legyen, lengyel királynak ne nevezzék magukat, az egész Koronát el kell tüntetni, a városokat hadizsákmányként egymás között felosztani, kinek hol előnyösebb. Úgy kell elrendezni (a dolgokat), hogy a lengyel Korona se Rákóczi, se a svéd titulusában ne említtessék, úgy kell elrendezni, mintha a lengyel Korona soha nem is létezett volna. "

26 A svéd ratifikáció elmaradása és a kozák célok ismeretének hiánya önmagában is elegendő ok ahhoz, hogy egy hadjárat kimenetelét kétségessé tegye. Mégis Rákóczi György legsúlyosabb mulasztása az európai politikai rendszer működésének helytelen felmérésében rejlett. A Rzeczpospolita felosztására létrehozott koalíció az európai nagyhatalmakat aktivizálta. A Német-római Birodalom, az Oszmán Birodalom és Oroszország számára egyaránt elfogadhatatlanná vált egy olyan folyamat, amely azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy svéd orientációjú független államok születnek Közép-, Kelet-Európában. Következésképpen, Európa hagyományos rendjének megőrzése céljából a Rzeczpospolitát életben kellett tartani, a befolyási övezetét kiterjesztő Svédországot vissza kellett szorítani a Baltitenger partvidékére. Az Oszmán Birodalom ráadásul kétszeresen is érintett volt ebben a konfliktushalmazban, mind az Erdélyi Fejedelemség, mind a Krími Kánság kapcsán. II. Rákóczi György a lengyelellenes szövetség tagja, Mehmed-Girej pedig 1655 óta Lengyelország szövetségese volt. Nem kellett komoly elemzés ahhoz, hogy a Porta egyértelműen a svéd-erdélyi-kozák liga ellenében foglaljon állást. Hiszen, egy láncreakciót beindító folyamatot kellett leblokkolni. Gondoljuk csak végig! Amennyiben a svéd vezetésű koalíció ebben a háborúban felülkerekedne, akkor a Porta elveszítené az Erdély-Moldva-Havasalföld peremvidéket, ami egyrészt a Krími Kánság két tűz (Moldva, Havasalföld és Zaporozsjei Had) közé való beszorulását eredményezné, másrészt - s ez a lényegesebb - az erőegyensúlyon nyugvó birodalmak közötti béke, a Habsburg-Oszmán béke megszűnéséhez vezetne. Logikus, hogy a Duna-medence, szűkebben Magyarország területi szétszabdaltságában egyformán érdekelt Habsburg, Oszmán Birodalmak nem nézhették ölbe tett 26 Akti JUZR t. III. 586. - „A Rakoce b vengerszkomu takzse i jemu szvejszkomu na Korunye polszkoj nye büty i koroljom polszkim nye imjanovatszja, a sznyesztyi b Koruna vszja, a gorodü za promüszl vojszkovoj pogyelity po szebje, komu gde szrucsnyeje.... A ucsinyityi b tak, cstob Koruna polszkaja u Rakocü i u szvejszkovo v titlah nye imjanovalasz, tak bü ucsinyity, budto Koruna polszkaja i nye büvala" SZMOLIJ, Valerij-SZTYEPANKOV, Valerij 1995. 557-558. 564