Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Lovas Kiss Antal: A lokális társadalmakban élő egyéni gazdálkodók termeléséhez fűződő viszonyának változása az Európai Unióban

lya a családi gazdálkodás. A családi gazdaság a valóságban sokszor csak magát a vállalkozót jelenti, akinek az idénymunkák alkalmával (gyakran azért, mert nincs pénz bérmunkásokat fogadni) a családja segít be a gazdálkodásba. A versenyképes családi gazdaságok kialakításának és fejlesztésének szükségessége indokolta azt a törvénycsomagot, amely jogszabályi lehetőséget biztosít a családi összefogáson alapuló gazdaságok létrehozására, kiemelt támogatására.

8 Amíg azonban a törvényi szabályozás piacképes családi gazdaságokat tervezett, a valóságban napjaink mezőgazdaságában gyakori a piacra szervezett, magas színvonalon gépesített, ám egyetlen személy irányítása alatt gyakran feketén, bérmunkát felhasználó gazdaság. Tehát a gépesítés és az individualizáció hatására a legkisebb munkaszervezeti egység az egyén, a megfelelő gazdasági keretekkel rendelkező, polgárosodó magánvállalkozó. A gazdák ezredforduló utáni döntéseit már az Európai Unióba lépés várható feltételei motiválták. Az esélylatolgatások során rendkívül megosztott volt a falusi társadalom. Bár a csatlakozás kapcsán szinte mindenkinek voltak elképzelései, ám reális információk birtokában jórészt csak a falusi értelmiség szűk köre jutott. A lakosság jelentős része hiányos vagy téves hírekhez alapján leginkább „hallomásból" az egymás közötti információáramlásra építve tájékozódott. Már az ezredfordulón látható volt, hogy az Európai Unión belüli mezőgazdasági támogatások áthelyezik a súlypontokat a magyar agrártermelésben, ezért a csatlakozást követő várható változások már az unióba lépés előtt jelentős átalakulásokat eredményeztek. Az Európai Unióban sokszorosára emelkedő területi támogatás felélénkítette az 1989-es rendszerváltást követően évekig szunnyadó földpiacot. A jelentős földvásárlások gazdaságélénkítő hatásának köszönhetően változás mutatkozott a korábbi kiváró gazdasági mentalitásában. Napjainkban, az Európai Unióhoz csatlakozva, újra csak a technológiai váltást, az egyéni gazdálkodási rendtől markánsan különböző új termelési rendszerek kiépítését követheti nyomon a rurális térségekben gyűjtő néprajzkutató. A rendszerváltozás óta eltelt tizennyolc esztendő olyan rendeződési időszak, amelyben a gazdasági szereplők kivártak, értelmezték helyzetüket, lehetőségeiket, döntéseikben éppen úgy jelen volt a családjukból szocializált ismeret, mint a saját tapasztalat. Az Európai Unióhoz csatlakozás előtti gazdasági miliőben a különböző létstratégiáknak egyszerre lehetett realitása, napjainkban azonban az életképes lehetőségek spektrumának szűkülése tapasztalható. Mindez rendkívül nehéz helyzetbe hozza azokat a társadalmi csoportokat, amelyek számára a rendszerváltozás utáni szorult helyzetükben kényszer-stratégiaként megoldást jelentett a visszaparasztosodás és az önellátó termelés tudta egyedül biztosítani a létfenntartást. Az unióban valószínűleg ismét „apadióra kerülnek" a földhöz visszatért kény szerparasztok.

9 8 Fogalmi meghatározását a termőföldről szóló módosított 1994. évi LV. törvény 3. § h pontja rögzíti. 9 CSITE András 1999. 152. 480