Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Lovas Kiss Antal: A lokális társadalmakban élő egyéni gazdálkodók termeléséhez fűződő viszonyának változása az Európai Unióban
Az uniós elképzelések jelentősen eltérnek a lokális társadalmakban eddig elfogadott és bejáratott tradicionális gazdálkodási rendtől. Az uniós csatlakozás abba az irányba igyekszik szorítani a parasztságot, hogy megváltoztassa gazdálkodásának tradicionális kereteit. Az Európai Uniós csatlakozás kapcsán rendszeresen elhangzó irányelvé vált az agrárnépesség szemléletének megújítása. 10 A paraszti gazdálkodás hagyományos stratégiái a megváltozott viszonyok között nem életképesek. Az unióban árutermelési szempontból korszerűtlen és nemkívánatos az alapvető paraszti mentalitásban gyökerező olcsó beszerzés és az alapanyagok mennyiségének vagy minőségének visszafogásából származó spórolással biztosított megtakarítás. A legjelentősebb eltérés és problémaforrás az Európai Uniós elképzelések és a „hagyományos paraszti" gazdaságszervezés nyomait hordozó termelői stratégiák között, a megtervezett termelés és a minőség biztosítás feltételeinek hiánya. Mivel a hagyományosan szervezett paraszti gazdálkodás nagyban épít a kínálkozó lehetőségek megragadására és maximális kihasználására; a termelést mindig a pillanatnyi adottságok szerint alakítja. A paraszti hagyományra jellemző takarékos ám változó minőséggel termelő gazdálkodást igyekeznek az uniós szabályozók felszámolni és a lényegesen drágább, ám állandó termelési színvonalra képes termelési rendszerek bevezetését sulykolják. Az Európai Unióban a termék előállítása a termelői háttér egységes színvonala miatt lényegesen költségesebb, ám a megtermelt áru minősége állandó. A minőségbiztosítás jelentős befektethető tőkét feltételez, amely a kisgazdaságok tulajdonosai számára nem áll rendelkezésre, ezért a jövőben várhatóan a hagyományos gazdálkodási stratégiák méginkább visszaszorulnak a paraszti háztartásba. A csatlakozás markáns változtatásra kényszeríti a kisgazdaságokat működtető termelőket. Bár a kisüzemi gazdaságok leépülése fokozatosan megy végbe, a gazdálkodók még évről évre változó stratégiával próbáltak alkalmazkodni, lényegében két lehetőség kínálkozik, vagy felszámolódnak, vagy lényegesen megnövekednek. A döntést külső nyomás befolyásolja, ilyen a fajlagos költségek növekedése, az infrastrukturális háttér kiépítésének kényszere, a minőségszabályozás, az előállított állati termék átvételének korlátozása és a kvóta rendszer alkalmazása. Az új termelési szisztéma, az előírt technológia, valamint a kvótarendszer bevezetése ellentétben áll a korábbi gazdálkodói gyakorlattal és termelési normákkal. A fajlagos költségek növekedésével az infrastrukturális háttér kiépítése alacsony állatlétszám esetén nem kifizetődő. Ezért a kisgazdaságok tulajdonosai hátrányban vannak az Európai Uniós pályázati pénzek elnyerésekor is. A termelők ahhoz, hogy versenyben tudjanak maradni, ahol csak lehet igyekeznek szürkegazdasági eszközökkel kijátszani a külső feltételrendszert. Sokan kvóta nélkül termelnek és „háztól" értékesítenek, a nagyobb gazdaságok tulajdonosai pedig gyak10 MUCSI Imre 1999. 283-290. 481
