Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

S. Lackovits Emőke: Csopak és Kövesd közbirtokossága

fizetését az apaállatokat igénybe vevőknek igazolniuk kellett. 1941-ben a helybeliektől 6 Pengőt, idegenektől 10 Pengőt szedtek állatonként. Ugyanez az összeg maradt 1942-ben is. 1943-ban a tagok 8 pengőt, míg mások 12 Pengőt, 1944-ben pedig a tagoknak 10 Pengőt, nem tagoknak 14 Pengőt kellett fizetniük. Sertések esetében 5 Pengőben állapították meg az idegeneknek fizetendő díjat. Olyan regáléjövedelmekről azonban, amelyekről Petercsák Tivadar kutatásaiból tudunk, vagy amelyekkel Köveskál nemesi közössége rendelkezett, Balatonkövesdről nincsenek adataink. A közbirtokossági tagok 1937-ben közösen gabonatisztítót (triör) vásároltak, amelyet megszabott használati díj fejében az agrárközösség minden tagja használhatott. Ez az összeg fedezte a gép fenntartását és karbantartását. A Közbirtokosság bár figyelemreméltó, de évente változó pénzvagyonnal rendelkezett. A pénz kezelését a pénztárnok vagy gazda végezte, havonta és évente készítette el a számadást, amelyet közgyűlés vitatott meg. A befolyt összegből a tisztségviselők döntése alapján a közös kiadásokat fedezték. A mező őrzésére fogadták meg a mezőőrt, az erdők őrzésére az erdőőrt. Az erdőgazdálkodás szabályozását szolgálta a mezei rendőrségről szóló törvény több pontja (1840. XX. te.) már 1840 óta. Minden erdei kihágást, károkozást pénzbüntetéssel sújtott. A témával részletesen foglalkozott Petercsák Tivadar.

29 Az erdőőr fizetésébe a pénzöszszegen kívül naturália is beletartozott: vágáskor szabadon választhatott egy porciót a fából. Az erdő őrzésén túl feladatai közé tartozott még a csemetekert megmunkálása, gyomtalanítása. Ha valakit tilosban fogott meg, akkor „ember és nő" után a kirótt büntetés 5%-a, állat után pedig a gazdát terhelő büntetés 6%-a őt illette. A mezőőr a tilosban elfogott személyek után 1900-ban 1 Koronát kapott. Ezek az összegek az őrök jövedelmét növelték, amely érdekeltté tette őket a gondos vigyázásban, a tolvajok, kártékony személyek elfogásában. A büntetések beszedésének szigorát figyelhettük meg Köveskálon is, ahol ezek a tételek a mezőváros bevételeihez járultak hozzá.

30 Az állatokat az általuk felfogadott pásztorok kezére bízták. A pásztoroknak a fizetségéhez a közbirtokosságtól kapott díjon felül a földbirtokos és állattartó gazdák is jelentősen hozzájárultak. Ezeket a pásztorokat (tehenes, kanász) egy esztendőre fogadták meg. Feladatuk az állatok legeltetése, őrzése, az apaállatok tartása, gondozása volt. Utóbbihoz figyelemre méltónak mondható a Közbirtokosság hozzájárulása. A pásztorok az egyes gazdák állatainak számát rováspálcára jegyezték fel, ugyanis fizetésüket az állatok száma határozta meg. A pénzbevételek szolgáltak még a szántók művelésére, sőt, a tűzoltáshoz szükséges eszközök megvásárlására is, már a XIX. századtól, amelyek azután közös községi tulajdonba kerültek. Jelentősnek mondható az az ösz29 PETERCSÁK Tivadar 1994. 47. 30 S. LACKOVITS Emőke 2000. 76-79. 37