Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

S. Lackovits Emőke: Csopak és Kövesd közbirtokossága

szeg, amellyel a Közbirtokosság tagjai adójának összegét egészítette ki. Az adót a birtok arányában határozták meg, a támogatás pedig a falubeli háztulajdonnal rendelkezőket illette meg. A közbirtokossági tagok a vízjogból, nádjogból, legelőjogból porcióik arányában egyaránt részesedtek, de megillették őket a közbirtokossági haszonvételek is. A szolgáltatásokhoz, amint a példák igazolják, kedvezményesen jutottak hozzá. A Közbirtokosság tulajdonát képezték a belterületen található falukertek, amelyeket a tagok bérelhettek.

31 Talán nem haszontalan megemlíteni még két gazdasági közösséget, amelyek a két település gazdálkodásának rendjét szolgálták, bár már nem közbirtokossági keretek között. A gazdák közössége a pálinkafőző vagy kukulla használatára és hasznosítására hozta létre Berekháton a szeszfőzde működtetésére a Szeszfőző Szövetkezetet. 1920-tól ez már a két falu közös létesítményét jelentette. Az épület és a berendezés köztulajdonban volt. Az itt folyó munkát a főzőmester irányította, 2-4 napszámos munkájának igénybevételével, akik munkájukért fizetést, valamint pálinkajárandóságot kaptak. A főzetők cefréjük lepárlásához fát adtak és a munkások számára bort. A főzés ideje alatt pedig kötelesek voltak a helyszínen tartózkodni.

32 A szőlőbirtokos gazdák agrárközössége volt a hegyközség, amelynek tagjai együtt fogadták meg a szőlőpásztort vagy csőszt, akinek fizetségét a szőlő nagysága után állapították meg. Minden dűlőre (Benei, Berekháti, Bodonkúti, Haraszti, Kishegyi, Kocsikapui, Lőcedombi) egy szőlőpásztor vigyázott. A hegyközség életét a hegytörvények (articulusok) szabályozták. A hegyközség élén a hegybíró, hegymesterek és az esküdtek álltak, de a visszaemlékezések szerint a hegybírónak vajmi kevés jelentősége volt.

33 Amit Petercsák Tivadar megállapított a nemesi és a paraszti közbirtokosságokról, az esetünkben is érvényes. E szerint a nemesi és paraszti közbirtokosságok működésében számos a hasonlóság. Mindkettő esetében a gazdaságosság és a célszerűség alapján kerültek közös, osztatlan tulajdonba és használatba a szétosztva nehezen kezelhető javak. Hasznukból mindenki birtokai arányában részesült és ennek megfelelően járult hozzá a közös működési költségekhez. Legmagasabb fórum mindkét esetben a közgyűlés volt, a napi ügyeket viszont a választott tisztségviselők bonyolították. Míg a nemesi közbirtokosság szervezeti kereteit a szokásjog, addig a paraszti működését a törvények szabályozták. Mindkettő hosszú idő alatt jött létre, fontos gazdasági funkciót betöltve, alkalmazkodva a körülményekhez.

34 31 A közbirtokosság életére és tevékenységére vonatkozó adatok a Balatonkövesdi Nemesi Közbirtokosság jegyzőkönyvéből (1898-1944) származnak. 32 S. LACKÓVITS Emőke 1997. 470. 33 A szőlőbirtokosok közösségére: BOLLA Ilona-CSIZMADIA Andor-DEGRÉ Alajos-HORVÁTH Pál 1977. A2-AA., Lichtneckert András külön monográfiában foglalkozott vele. 34 PETERCSÁK Tivadar 2003. 220-221. 38