Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Ujváry Zoltán: A Micbán monda két népi és egy ponyvai változata

A kertben ült az előkelő, gazdag asszony, mikor czigányasszony ment feléje kettős gyermekével karján, hogy adna valamit gyermekeinek. A gazdag asszony a helyett, hogy segítette volna valamivel, jól összeszidta, szemrehányással illette: „Hogy lehet valakinek egyszerre két gyermeke, ha tisztességes asszony?" A czigányasszonynak ez a szemrehányás oly rosszul esett, hogy megátkozta az előkelő, gazdag asszonyt, mondván: „Adjon az Isten neked tizenkettőt egyszerre!" A gazdag asszony utána szaladt a czigányasszonynak, hogy megverje, de a czigányasszony egyszerre eltűnt. A szolgákat is küldte mindenfelé, hogy ha megtalálják valahol a czigányasszonyt, verjék el jól, de hasztalan volt minden lépés, nem volt sehol. Az előkelő asszony férje szerencsére háborúban volt, mikor a szülés ideje bekövetkezett. Az átok fogott, mert csakugyan 12 gyermeket hozott egyszerre a világra. Az asszony nagyon restelte a dolgot: mit szól a világ, mit mond a férje, ha hazajön s megtudja ? Tizenegyet hű szolgájával az erdőbe küldött, hogy neveltesse fel valakivel, egyet pedig ott tartott magánál. De mikor dajkálta, eszébe jutott neki a tizenegy másik és keservesen sírt. Ezalatt hazajött a férje is, a gyermek is nevelkedett. Mikor már nagyocska volt a gyermek, nem bírta tovább cselekedetét titkolni, bevallotta bűnét férjének, haza hozatta a tizenegy gyermeket is. A férj nemcsak megbocsájtott, hanem még örült is, hogy oly szép nagyocska 12 gyermeke van. 305