Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bodnár Zsuzsanna: „De mi van a ládafiában?” Asztalos készítette kelengyés ládák Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészetében

magyarországi műhelyeknél megfigyelhető hatására. Díszítettsége, megformáltsága alapján a komáromi ládák harmadik stílusperiódusát képviseli a Sóstói Múzeumfalu néprajzi gyűjteményében található vésett, festett láda. A faragott, festett kompozíció két mezős elhelyezéssel valósult meg. Ékrovások „modorában" vésett keretezésű, két oldalán féloszlopos esztergált díszítéssel. A mezőben vésett ornamens látható, kétfülű, talpas vázából (olasz korsó) kinövő, összehajló két tulipánnal. Az alapszín sötétkék; foltszerű, festett virágmintákkal. A tulipán itt is a nőiség jelképeként jelenik meg. Jelentheti a termékeny anyaölet, a szülő-kitárulkozót.

11 Elmondhatjuk, hogy a népművészet mind szóban, mind képben (képjelekben) mindig bátrabb és szókimondóbb volt, mint azt ma gondolnánk. Az alföldi asztalosságról a legfontosabb, legkorábbi emlékeket felmutató és hatásában messze a tájegységen túlra (100-150 km) is kisugárzóan iránymutató központ Debrecen, ahol már a XVI. század közepén működött asztalos.

12 A debreceni céh körülbelül a XVIII. század közepén érte el fejlődésének tetőfokát. Az 1750-es évektől mind több vidéki mester is belépett a céhbe. Ezek az ún.filiások a debreceni céh szabályai szerint dolgoztak. Rendszerint itt tanulták a mesterséget is, de ha nem, munkáikat a debreceni mesterek ellenőrizték. A XVIII. század folyamán huszonkilenc helységben találkozunk filiálisokkal. SzabolcsSzatmár-Bereg megyéből tanulók mentek Debrecenbe a következő helységekből: Anarcs, Balkány, Fehérgyarmat, Fehértó, Gelse, Mada, Tyúkod. Mesterlegények mentek Bereg, Fehérgyarmat, Kalló, Kemecse, Nyíregyháza, Szatmár, Vencsellő, Záhony, Polgár helységekből.

13 Az előbb felsoroltaknak köszönhető, hogy a debreceni népi bútor egy-egy stíluseleme messze földön is felbukkant, s hatással le1. kép. Komáromi típusú láda részlete. Készült a XIX. század közepén. Sóstói Múzeumfalu. (Bodnár Zsuzsanna felv.) 11 HOPPAL Mihály 1990. 47. 12 1556-ban Mihály György a hodászi áldozópapnak adott „egy bizonyos ládácskát", „benne fehér ruhákkal", de 1564-ben Literati Balázs főbíró „két kis ládácskát... és a pénzt, ami azokban volt", átadta Szabó Jánosnak. A ládácska tehát lehetett ruhásláda, vagy lehetett kulccsal zárható dobozka. Az egészből annyi bizonyos, hogy a debreceni asztalosok a XVI. században több rendeltetésű ládákat készítettek, melyeket be is festettek. VARGA Gyula 2004. 433. 13 VARGA Gyula 2004. 444. 192