Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Szilágyi Miklós: Adalékok a háziállatok időleges hasznosításának jogszokásaihoz

lalása. Alighanem azért feltűnően kevés az ilyen egyezségekre vonatkozó információnk, mert az etnográfusok bár kimondatlanul, atipikusnak, tehát az általánosításkor figyelmen kívül hagyhatónak ítélték a „gazda" és a „szorgalmas szegény ember" tartós személyes kapcsolatát, jó viszonyát (ha úgy tetszik: a patrónus kliens viszonyt) feltételező kölcsönösen előnyös megállapodásokat. 4. Szintén a kisújszállási Szabó Lukács emlegette, amikor a teleltetés megoldási módjai szóba kerültek: az is szokás volt, hogy az anyakocát kiadták „fele fiára: ahán ' malac, annak a fele. Hat hétig tartották, a 'után megfeleztík. Legtöbb esetbe' be vót búgatva, a'után az őkötelessíge vót a további. Mer' akkor neki se' vót rajta semmi haszna, ha nemfijalt a disznó! Míg be nem tő'tötte a hat hetet, addig szopott a malac, akkor elválasztották, mindenki elvitte a magáét, azt csinált vele, amit akart. Az anyakoca, ha nem vót rá szüksíge a gazdájának, ott maradt, oszt' megint megbúgatták, mer' őszig vót, vagy télig vót az egyezsíg. Attúl függ, hogy vót az egyezsígek. "

31 Háziállatok használatra való átengedésének erről változatáról archivális adatokat nem tudok idézni, XX. századi alföldi elterjedtséget ellenben viszonylag sok adat bizonyítja. Békésen - Márton László így összegezte gyűjtési tapasztalatait azok a „szegényebb családok" vállaltak el felesbe kocatartást, akinek „nem volt szerencséjük"

32 saját koca tartásában, és pénzük sem volt malacok vásárlására. A felestartásra, vállalkozó bebúgatva hozta el a kocát, az elválasztásig tartotta a malacokat, s akkor megfelezték. Ha páratlan számú malacot kellett megfelezniük, az a fél fizette ki egynek az árát, akinek jobban kellett a kismalac.

33 Békéscsabán „üresen" kapta meg a tartásra vállalkozó részes vagy feles az anyakocát, a búgatás vagy rühetés tehát az ő gondja volt. A malacokon az elválasztáskor fele-fele arányban osztoztak, s gazda visszavette a kocát. A megállapodás mindig szóbeli volt, s ha vita támadt a megállapodó felek között, a gazda - amint Bencsik János fogalmazott, kifejezvén ezzel, hogy a tartásra vállalkozó parasztmunkás volt - negyedes vagy ötödös kukoricaföld felajánlásával igyekezett elsimítani a vitás kérdést.

34 Orosházáról csupán annyit közöltek a jogszokások tanulmányozói, hogy „feleszaporulatra" adtak ki anyasertést.

35 Hajdúböszörményben a tanyásának adott ki a gazda fele malacáért kocákat. Aki addig őrizte, gondozta a kocát és malacait, míg az utóbbiak 30-40 kilót el nem értek. Ekkor felezték meg a szaporulatot, a gazdáé volt az első választás joga. Ha páratlan számú volt a süldő, a meg nem felezhetőt pénzben fizették ki egymásnak.

36 A Bodrogköz állattartásáról szól31 Saját gyűjtés: Kisújszállás, 1991. július 4. - adatközlő Szabó Lukács (szül.: 1892). 32 A koca-tartás ui. kockázatos vállalkozás volt: sokat lehetett rajta nyerni, de veszíteni is. 33 MÁRTON László 1983 376. 34 BENCSIK János 1993.312. 35 HAJDÚ Mihály-KOVÁCS Ferenc 1965. 481. 36 BENCSIK János 1971. 206. 170