Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Szilágyi Miklós: Adalékok a háziállatok időleges hasznosításának jogszokásaihoz

va Viga Gyula az állatlétszám és a rendelkezésre álló takarmány közötti egyensúly megteremtésének jellemző formájaként mutatja be a feles vagy felibe való tartást. Ha a gazda nem tudta vagy nem akarta eladni „felbúgott" sertését, rokonnak vagy ismerősnek adta tartásra. A malacok megfelezése az elválasztás után történt, s az anyakocát is ekkor vette vissza a gazda.

37 Bár az idézhető adatok nem mindegyikéből vitathatatlanul egyértelmű, jó okkal valószínűsítem, hogy a „feles kocatartásban" kifejeződő bizalmi kapcsolat is a gazda - parasztmunkás viszonylatban lehetett a leginkább jellemző. Azért, mert a „szorgalmas munkásember" ebben is rá volt utalva a patrónus - kliens viszonyban realizálható együttműködésre az „állat-felesleggel" is rendelkező gazdájával: a részes kukoricaművelés eredményeként volt megfelelő mennyiségű takarmánya, készpénzt azonban ritkán tudott kockáztatni saját sertésállomány beállítására. Az eddigi adatgyűjtések hiányaiban tehát alkalmasint a gazda - parasztmunkás viszony vizsgálatának elhanyagoltsága, a szocialista korszakban pedig e viszonynak kizsákmányoló - kizsákmányolt szembenállására való egyszerűsítése is kifejeződik.

38 * * * Összegzésként talán fölösleges is hangsúlyoznom: a háziállatok időleges hasznosításra való átengedésének fenti adatai elsősorban nem az állattartás, hanem a társadalmi kapcsolatok, a szokásjogi szabályoknak és normáknak megfelelően kialakított/kialakult együttműködési formák alaposabb megismerését segítik. Nem haszon nélküli azonban, ha ez alkalommal is hangsúlyozom: a paraszti állattartás elmélyült vizsgálata szükségszerűen el kell, hogy vezessen - általában és ebben a konkrét esetben is - az állattartás egészének a társadalmi kapcsolatokban, a más-más társadalmi helyzetű emberek közötti szervezett együttműködésében (is) kifejeződő s igen összetett társadalmi feltételrendszere tanulmányozásához. Ahogy mostani ünnepeltünket, a paraszti állattartás és erdőgazdálkodás jeles kutatóját, Petercsák Tivadart is elvezette: újabb tanulmányai, monográfiái sokkal inkább szolgálják a paraszti társadalom és a „nagytársadalom" koronként változó viszonyának, mint az erdei munkák és az állattartás eleddig kevéssé tanulmányozott részleteinek a megismerését.

39 37 VIGA Gyula 1996. 49. 38 Vö.: SZILÁGYI Miklós 1999b. 39 Pl. PETERCSÁK Tivadar 2003., 2006. 171