Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Szilágyi Miklós: Adalékok a háziállatok időleges hasznosításának jogszokásaihoz
közlőm az apja és maga több mint fél évszázados gazdálkodási gyakorlatából csak egy konkrét esetet tartott kiemelésre érdemesnek, 25 a „szokás" tehát korántsem jelentett „gyakori" megoldást - feltétele volt a minden szempontból kifogástalan ajánlkozó. Adatközlőm elbeszélése szerint a „háború előtt" (ami szóhasználatának belső logikája szerint ez esetben az első világháborút megelőző időszakot jelöli) a vasútvonal Kisújszállás - Karcag közötti szakasza mellett szolgálatot teljesítő: az egyik bakterházban lakó vasúti őrnek adtak oda „nyári használatra" egy fejőstehenet. Meggondolásuk a következő volt: „felesleg vót: annyi tehenünk itthon vót, ami minket ellátott tejjel. Úgy vótunk vele: sokkal jobb helye van, mint Kecskésen. 26 Mer' Kecskésen is elfogyott ilyenkorára 27 a legelő, kevés vót a legelő, osztán elapadt a teje a tehénnek. Aztán úgy vótunk vele: jobb ha ennek a bakternak odaadjuk, ott a vasútárokba ' ellegeltetgeti, osztán jobb helye lesz. " Az egyezség szerint, a megfelelő legeltetés és takarmányozás ellenében a bakter azt csinálhatott a teljes tej-mennyiséggel, amit akart. Nem kötöttek ki tej- vagy tejtermék-járandóságot: „ü ad enni, majd ősszel hazahozza [...] nem níztünk felé se', úgy adta a tejet [a tehén], ahogy akarta". Az egyezség betartását végül is egy vasúti szerencsétlenség tette lehetetlenné: a baleset másnapján jött a bakter, „hozta a tehenet hazafele, mer' űtet azonnali hatállyal elbocsátották, oszt' nem tud vele mi 'csinálni - aszongya. " 28 Abban bizonytalan vagyok, hogy más kisújszállási volt-gazda és volt-cseléd adatközlőim vajon egy-egy fejőstehén használatra való átengedésének tekintettéke, vagy a „cselédbér" tartozékaként kezelték, ha a tanyásnak adtak fejőre tehenet. 29 Formailag mindenesetre azonos volt a fenti esetével a gazda és alkalmazottja megállapodásának ez a része (s úgy tűnik: mindazokon a vidékeken, ahol tanyás, kertész, majoros foglalkoztatása szokásos volt 30 ): ha a tanyás maga takarmányozta gazdája tehenét, a tejjel is szabadon rendelkezett, nem kellett tejet-tejterméket szolgáltatnia, ahogy tojást például a gazda tyúkjai után igen. Bár szórványos elterjedtségről látszik árulkodni ez a néhány adatom, ennek ellenére sem lehetett a XX. század első felében egyéni ötlettől vezérelt, alkalmi megoldás egy-egy fejőstehén tartásának a tej-haszon ellenében való átadása-átvál25 Ennek az egynek a „kiemelését" persze az emlékezetet stimuláló vasúti baleset is befolyásolhatta, magáról a balesetről azonban nem volt külön mondanivalója adatközlőmnek: nem egy emlékezetes katasztrófáról szóló narratívban őrződött meg a tehenük időleges átengedése. 26 A Hortobágy-széli, Tiszacsege közeli Kecskés-puszta Kisújszállás külső legelője, ahol a teheneket (és borjaikat) is tavasztól késő őszig gulyán tartották. - Kecskés hasznosításáról 1. BENCSIK János 1975.; SZILÁGYI Miklós 1996. 27 Azaz: július elejére, amikor beszélgettünk. 28 Saját gyűjtés: Kisújszállás, 1991. július 4. - adatközlő Szabó Lukács (szül.: 1892). 29 Összefoglalóan: SZILÁGYI Miklós 1999a. 30 L. pl. KISS Lajos 1981. 1. 150. - Hódmezővásárhely. 169
