Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Szilágyi Miklós: Adalékok a háziállatok időleges hasznosításának jogszokásaihoz

és néhány újsághír sejteti, hogy a XX. században is elő-előfordult a szarvasmarhák „idegen" gazdaságban való teleltetése.

18 3. Levéltári forrásból származó adatot csupán egyet tudok idézni a fejőstehénnek a következő évi tej-haszonért való kiteleltetésére: - A mezőberényi Varga Márton 1826. telén Toman Simonnak „egy Tehenét az idei fejesnek általengedése feltétele mellett Ki teleltetvén, minthogy a tehénnek borja megdöglött, és azt fejni nem lehet a' Teleltetés árát [azaz 5 Ft-ot] magának meg téríttetni kéri" - így szól egy panasz megörökítése a törvénynapok jegyzőkönyvében.

19 És a recens adatok is felettébb szórványos elterjedtséget sejtetnek! Tápén (Csongrád megye) takarmány-szűke idején volt szokás fejőstehénnek a tej-haszon ellenében való ki teleltetése. Azt viszont kikötötték, hogy a gazdának is jár egy-két liter tej.

20 Nem derül ki a közlés szövegéből, hogy mikor és mennyire voltjellemző Orosházán (Békés megye) a fejőstehénnek a tejhaszon fejében való teleltetése - az azonban egyértelműen benne foglaltatik, hogy a borjú-szaporulatról soha sem mondott le a tulajdonos.

21 Ami azért figyelemre érdemes, mert Viga Gyulának a Bodrogközben szerzett információi szerint az előhasú üszőt éppen a szaporulatért adtak át tartásra: az első vagy második borjáért tartotta új gazdája, majd visszaadta eredeti tulajdonosának.

22 Ezekhez az elnagyolt utalásokhoz képest jó néhány részletkérdést is jól megvilágít a saját gyűjtésű alábbi „esetleírásom". Kisújszálláson a teleltetésről függetlenül, csupán a legelőn való tartásnál jobb takarmányozás reményében is adtak ki fejős tehenet „nyári használatra". Száz évet megélt adatközlőm, Szabó Lukács, akinek életsorsát és személyes tudását éveken át teljességre törekvőén vizsgáltam,

23 gyakori megoldásként - azaz „szokásként" - emlegette egy-egy, a gazda számára „felesleges" tehén használatra való átengedését. Ez esetben az „átengedő" több fejőstehénnel rendelkező gazdaember volt, a „hasznosító" pedig takarmánnyal/legeltetési lehetőséggel rendelkező kétkezi munkás. Az alkalminál-esetlegesnél nagyobb jelentőséget látszik igazolni az is, hogy olykor a helyi újságban is felbukkannak a tehén „hasznáért" való kiteleltetést kínáló, illetve vállaló apróhirdetések.

24 Ám adat18 PL: „Feles telelésre elfogadok négy magyar tinót. Takarmány: tavaszi szalma és polyva, tengeri szár, takarmányrépa, cukorrépafej, cukorrépaszelet" (Kisújszállás és Vidéke, XXIX. [1921. szept. 18.] 38. sz. 4.); „Elvállalok teleltetésre 8-10 darab marhát, vagy 40-50 drb. birkát" (Kisújszállás és Vidéke, XXXI. [1923. dec. 23.] 52. sz. 5.) 19 BML Mezőberény ir. R 47 Törvénynapok jkv. (1826-1832) - 1826. június 3. 425. sz. 20 KŐHEGYI Mihály-NAGY JANKA Teodóra 1995. 237-238.; BÖRCSÖK Vince 1971. 253-254. 21 HAJDÚ Mihály-KOVÁCS Ferenc 1965. 481. 22 VIGA Gyula 1996.49. 23 SZILÁGYI Miklós 2006. 24 Pl. Kisújszállás és Vidéke, XXIX. (1921. szept. 25.) 39. sz. 3, 4. lap („Egy tarka előhasú üsző teleltetésre hasznáért kiverésig kiadó" - „Jó fejőstehenet teleltetésre elvállalok") 168