Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Szilágyi Miklós: Adalékok a háziállatok időleges hasznosításának jogszokásaihoz

íme néhány, szerződésszegésbe/pereskedésbe torkolló, s emiatt megörökített példa a helyi, s mert a szerződő felek nem ugyanazon a településen laktak, okkaljoggal regionális érvényűnek vélelmezhető szokásjogot tükröző hasznosítási megállapodásokra: - A mezőtúri Parti Mihály az 1790-es aszályos, ezért különösen takarmányhiányos esztendőben

5 a kisújszállási Rácz Sámuelnek négy ökrét vállalta, hogy kitelelteti. Oly feltétellel, hogy 2-3 évig még nála hagyja használatra.

6 Ugyanebben az évben s ugyancsak Kisújszállásról (a hiányos kijegyzésem miatt nem tudom, hogy melyik környékbeli településre) 6 ökröt hajtottak teleltetésre, s abban állapodtak meg, hogy közüle kettőt még egy évig használhat a teleltető.

7 Alighanem az 1790-es esztendő nagy takarmány-szűkével függött össze a törökszentmiklósi Csala Gergelynek a kisújszállási bírák elé terjesztett panasza is. Szavai szerint: „bizonytalan alkura" hajtott el tőle a kisújszállási Szabó Gábor 4 ökröt, melyeket vissza szeretett volna kapni, s mert ezekkel az állatokkal előbb Pesten, majd Nyírbátorban volt fuvarban az illető, még 10 RFt-ot is követelt ökrei „fáradtságáért". Az ügyben a nevezett személy édesapja intézkedett (nem tudhatni miért), aki egy szót sem szólt eredeti egyezségük tartalmáról. Helyette egy számadást terjesztett elő: ezen a két úton 3 szekérrel voltak, s ha a teljes keresetet felosztja a szekerek és a fuvarozást végző személyek között, „jut egy-egy személyre, úgy egy-egy pár marhára 2Vi f mely szerént pretendens Csala Gergely 4 marhájaért 5 forinttal meg kináltatott"'. Amely összeggel Csala nem elégedett meg, és a bírói döntést be sem várva (mely, noha a jegyzőkönyvi megörökítés nem minősíti ezt a sajátos logikájú számadást, a némi csodálkozást kifejező megjegyzésből következtetve alkalmasint nem lett volna kedvezőtlen a számára!), hazahajtotta az ökreit.

8 - A szolnoki Varga Pál azért tett panaszt 1806-ban a túrkevei bírák előtt a helybeli F. Bíró Mihály ellen, mert az négy marháját átvette teleltetés végett, s ezek közül kettő a „gondviseletlensége miatt" megdöglött. Az egyezségkor egy lovat adott neki a teleltetés ellenértékeként, s 4 Ft ára sót is ajánlott, mivel azonban nem teljesítette vállalását, a lova visszaadatását kérte a tanácstól. A bepanaszolt nem ismerte el, hogy a gondviselés hiánya lenne az állat-pusztulás oka, ezért követelte az ígért sónak, valamint annak az egy véka árpának a megadását, amit ő adott kölcsön Vargának. Ahogy a panaszos, ő is tanúkat nevezett meg. A tanú-kihallgatás két nap múlva történt. Az egyik tanú arról 5 Az 1790-es ínséges esztendőnek a gazdálkodásra gyakorolt hatásáról: SZILÁGYI Miklós 1966. 91-136. 6 SzML Kisújszállás ir. Prothocollum 1789-1791. - 1791. szept. 10. 639. sz. 7 SzML Kisújszállás ir. Prothocollum 1789-1791. - 1791. jan. 14. 477. sz. 8 SzML Kisújszállás ir. Prothocollum 1789-1791. - 1790. okt. 22. 674. sz. 165