Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Szilágyi Miklós: Adalékok a háziállatok időleges hasznosításának jogszokásaihoz

számolt be, hogy Varga neki is kínálta az ökröket, de mert nagyon soványak voltak, ő nem vállalta. Helyette vállalkozott kert-szomszédja, aki nemcsak megfelelően gondjukat viselte, hanem - mert rühesek voltak - gyógyította is őket, mégis az átvétel után röviddel (az egyik három nappal utána) elpusztultak. A másik két tanú ugyanígy vallott: emlegették a soványságot, erőtlenséget és rühességet, s egyikük utalt rá, hogy „mások marhái is veszendők lévén az idő szerint", másikuk pedig arra, hogy ő maga is „segítette azokat emelgetni [t.i. F. Bíró Mihálynak a beteg marhákat] tudja azt is, hogy azokat orvosolta Dohány Lével".

9 A tanács e vallomások alapján igazoltnak látta a gondviselést, tehát kiegyezést ajánlott a feleknek: a panaszos ne követelje vissza a lovát, a bepanaszolt pedig álljon el a só és a kölcsön-árpa megadásának követelésétől.

10 - A zsadányi főbíró és nótárius 1822-ben levelet küldött a mezőberényi elöljárósághoz, mely a saját állásfoglalásukat is tartalmazta. Eszerint a zsadányi lakos és ottani „gátbíró"

11 Soltész Ferenc 1820. késő őszén a mezőberényi Pap Andrástól „Négy Tinó borjút hajtott járni", ám a tulajdonos a közelmúltban, éppen amikor a Sebes-Körösnél dolgoztak az állatokkal, az eredeti egyezségüket megszegve haza hajtotta azokat. A zsadányi bírák „törvénytelennek" minősítették az állatok gazdájának eljárását. Érvelésük azonban inkább méltánytalanságra látszik utalni: „kivált a'2 Tavalyi Tinó, midőn elhajtódott, egy átaljába haszon vehetetlen volt, még az idén is semmit két Lántz alja

12 Tengeri földön kívül rajta nem szántott; ha szinte soványak is a' járni fel vállalt Marhák, minthogy nállunk a Tavaszon nem tsak a ' Szarvas Marhák, hanem még a Sertések is mindnyájan láb, és száj fájásba Sinlettek.. " Abban kérték a mezőberényi elöljáróság intézkedését, hogy ha Papp András nem akarja visszaengedni a tinókat, fizessen 50 VFt-t a „teleltetésért éspascuatióért", mivel Soltész „két esztendei Portiót, és Arendát tőlle bé fizette". A bírói levél melléklete az eredeti - 1820. november 22-i - „kötés" másolata: „Zsadányi Lakos Soltész Ferentz hajt Berényből két három esztendős és 2 tavali Tino borjut Zsadányba járni; a két Előbbit Két esztendőre, a két utóbbit három esztendőre Vette If Pap Andrástól által" .

n 9 A dohány-lében való gyógyító célú fürdetés nem lehetett alkalmi kísérlet, hiszen TAKÁCS Lajos (1964. 433.) egy XVIII. századi népies nyomtatványból idézett adatot arra nézve, hogy „A rühes tehén, Juh 's a'-t. Száraz Dohányról főtt vízzel, ha mosattatik, megtisztul". 10 SzMLTúrkeve ir. Prothocollum 1806-1808. - 1806. márc. 19. 69. sz. és 1806. márc. 21. 70. sz. 11 A gátbíró az utak karbantartásáért felelős községi tisztségviselő lehetett, ezen a vidéken ugyanis a gát 'országút, épített/karbantartott út' jelentésű. 12 A láncalja területmérték vidékenként más és más volt; Bihar megyében 1000 négyszögölnek felelt meg - PALÁDI-KOVÁCS Attila 1980. 405^06. 13 BML Mezőberény ir. R 2. Közig. ir. A/4-a (1820-1824) 62. fol. 166