Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Selmeczi Kovács Attila: Istállós csűrök a Palócföldön

Az istállós csűrök kárpát-medencei elterjedését Paládi-Kovács Attila tekintette át, megjelölve típusos területüket: a Délnyugat-Dunántúlt, Őrséget, Göcsejt, továbbá az északi magyar területeket, mint szórványos előfordulási helyét. Rámutatott, hogy Erdély és a Székelyföld egy részén használatos istállós csűrök formája eltér a magyarországitól, ugyanis ezek jóval terjedelmesebb, magasabb épületek, mert az istálló fölötti magasított padlástér, az odor szolgált a takarmány tárolására.

37 Megállapítása szerint „Az egy fedél alatt elhelyezett csűristálló szénatartó odorral (padlással) ellátva már a középkor végén ismert lehetett az Őrségben, Göcsejben és a Székelyföldön".

38 Ebből következően az istállós csűr valódi, klasszikus formája az emeletes épület, amikor a átjárható folyosó két oldalán elhelyezkedő istálló fölött van a tárolórész közös fedél alatt. Ennek az archaikus épületformának is van megfelelője Észak-Magyarországon. Noha ezt az istállós csűrt az 1930-as években építtette a település egyik legtehetősebb nagycsaládja, hogy a válakozás (önálló kiscsaládokra válás) után a szülői portán maradó két fér6. kép. Istállós csűr, Mályinka. Selmeczi Kovács Attila felvétele, 1967. 37 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 444^145. 38 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1993. 135. 152