Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Selmeczi Kovács Attila: Istállós csűrök a Palócföldön

fitestvér használatába kerüljön, előképével nem rendelkeztek. A helyi kőműves és ácsmester, ill. az építtető igényeinek megfelelően formálták meg, a legcélszerűbb megoldást választva. A középső épületrészt továbbra is közösen használták, míg az oldalsó helyiségeket önállóan. Meg kell jegyezni, hogy ez az épület az istálló­kon kívül kezdettől csupán a takarmány és széna tárolására szolgált. Ehhez hason­ló szerkezeti formával, de még impozánsabb kivitellel rendelkezik a már bemuta­tott szentdomonkosi istállos csűr, ami szintén innovációnak számít. Mikófalván pedig olyan istállóépületet ismerünk, melynek megemelt padlástere a székely odorra hasonlító kivitelben szolgált takarmány tárolásra. 39 Mindezek ellenére nem következtethetünk arra, hogy a Palócföldön is olyan méretű hagyománya lenne a csűristállónak, mint a Dél-Dunántúlon vagy Erdély egyes területein. A témakör vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy az istállos csűr haszná­latának klasszikus területein, különösen az Alpok vidékén ez az épületforma egy istállóból és egy takarmánycsűrből állt, közös fedél alá építve, a megnevezése is ennek megfelelően Stallscheune, mely legegyszerűbb változatánál alul az állato­kat, felül a takarmányt helyezték el. Ez az épületforma az észak-alpi állattartó vi­dékeken volt kedvelt, míg a földműveléssel nagyobb méretben foglalkozó síkvi­déki területeken többnyire háromosztatú, cséplőhellyel is rendelkező bonyolul­tabb szerkezetű csűröket használtak. 40 Az istállos csűrök eredeti szerepkörét te­kintve arra a következtetésre juthatunk, hogy azok alapvetően az állatok és a ta­karmány elhelyezésére szolgáltak, s csak a gazdasági kényszerűség eredményez­te a gabonatárolásban és a szemnyerésben (cséplésben vagy nyomtatásban) való későbbi, ill. másodlagos szerepvállalásukat. Erre a feltételezésre enged következ­tetni Ébner Sándornak az a megfigyelése, hogy a zselici pajtáskertekből a lakó­portákra a XX. század elején beköltöztetett „szénáspajta mellé egy tető alá építik az istállót és a kocsifészert, de a gabonáspajta csak egymagában áll", hasonlóan, mint ahogyan egykor a pajtáskertekben volt szokásban. 41 De a Székelyföldről is rendelkezünk ezt megerősítő megállapítással, miszerint „Nem mindenki oly gaz­dag a székely földön, hogy csűrös kertjében külön csűrt építsen, sőt a mai állapo­tok oda hozták a székelyt, hogy az istállóját is a csűr alá szorítsa be." 42 A nógrádi pajták használati módjából Hof er Tamás arra következtetett, hogy azok „egy alapjában véve csűrnélküli vidék jövevény berendezései". 43 Egy másik vizsgálat pedig a pajta megnevezés újabb keletűségével mutatott rá ugyanerre Nógrád, Bars és Hont megyék területén. 44 A nógrádi és Párád környéki települé­39 Vö. SELMECZI KOVÁCS Attila 1976. 128. 40 WEISS, Richard 1959. 235., 238. 41 ÉBNER Sándor 1929. 10. 42 SZINTE Gábor 1903. 9-10. 43 HOFER Tamás 1957. 413-414. 44 HOFFMANN Tamás 1963. 81. 153

Next

/
Oldalképek
Tartalom