Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bődi Erzsébet: A szatmári svábok sajátosságai a táplálkozáskultúra terén

ni. A jelenlegi helyzetben a magyarországi Merken és Vállajon felhagytak a fejős­tehén tartással, míg az alig 5 km-re fekvő Csanáloson és tovább utazva Mezőfé­nyen, valamint Nagykároly közvetlen szomszédságában fekvő Kálmándon csor­dára járó tehénállomány 33 van. A tehéntartók most az élő jószágban látnak gazda­sági hasznot, a tejet saját szükségletekre hasznosítják, ritkán hordanak még tejter­méket a nagykárolyi piacra. A nyugdíjból élőknek azért is hasznos, mert a tehén a szegénységet betakarj a ? A Ahol tehenet tartanak, ott van házi tejfeldolgozás is. A mostani tejfeldolgozás már leegyszerűsített formája a réginek. Az egykori fa­és cserépedényeket felváltotta a műanyag veder (amibe fejnek) és a befőttes üve­gek (ezekben altatják a tejet). A dongákból készült köpülőt feltették a padlásra, mert már egy-egy alkalomra nem gyűlik össze annyi tejfel, amivel megtöltenék. Pedig még emlékeznek azokra az évekre, amikor kereskedők megrendelésére kö­pültek vajat. Ha nem vitte el a kereskedő, akkor kisütötték vajzsírnak, hogy ne avasodjon. A vajzsírt sohasem értékesítették. A vajzsírt 20 literes faputinában tá­rolták. Ételek főzéséhez használták fel. E mellett natúr állapotában is fogyasztot­ták. Az egyik legkedvesebb ennivalójuk a vajzsíros kenyér volt. Az aludttej heví­tése, a tehéntúró (Gruibá) házi készítése ugyanolyan eljárás szerint történt, mint az Alföld más vidékén, a tej természetes állapotának szükségszerű változásához igazodtak. A vidékre jellemző tejes edényeken kívül általánostól való eltérést tehéntej kezelésére és termékeinek előállítására vonatkozóan nem tudunk kimutatni. Ami különösnek vélhető, azt mennyiségi mutatókban lehetne kifejezni. Visszaemléke­zések szerint hevítéskor nem volt ritka az 50 literes váj ling használata, amibe be­le kellett állítani a vesszőkosarat, amit ritkára szőtt vászonnal takartak le, és eb­be öntötték bele óvatosan a felhevített aludttejet, amit legalább egy óráig állni hagytak a savóban, majd azután a vászonban felakasztották, hogy a savó kiváljon belőle. „Hajói kicsepegett a savó, a túrót kockákra darabolták fel egy fatáblán, ez olyan volt, mint a szalonna szinte " 35 Ilyen minőségű túrót akkor készíthettek, ha nem csupán sovány aludttejből nyerték és nem hevítették túl. Mivel Nagyká­roly jó piaci felvevőhely volt, az említett községek nem több mint 5 km-es kör­zetben találhatók, így a kereslet-kínálat szabályozta a tejtermékek előállítását még a szocialista termelési viszonyok között is fenntartották. Amennyiben előfordult, hogy piacon nem tudták értékesíteni az előkészített tehéntúrót, odahaza sem hasz­nálták fel, akkor vászonba csavarták, hogy a még benne levő savót a ruhaanyag fel­szívja, majd az egészet sóval összegyúrták, és ökölnyi nagyságú gombócokban tá­33 Az önkormányzatoknál 2005-ben kapott tájékoztatás alapján minden harmadik lakosra jut egy szarvasmarha. 34 Általános vélekedés, adatgyűjtés 2005. 35 Csanálos, adatgyűjtés 2005. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom