Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Paládi-Kovács Attila: A Felföld ásványvize: a csevice

A XVIII. század végétől fogva, s különösen a XIX. századi statisztikai, országismereti irodalomban, majd a szakosodó természettudományok közleményeiben egyre több adalék jelent meg a vidék ásványos vizeiről, köztük a csevicéről is. Ezek módszeres, részletező áttekintésére azonban itt nem vállalkozhatunk. Csevicés edények és szállításuk Az 1930-as évekig agyagedényekben, rendszerint kőkossöban, csörgos kossóban tárolták és szállították a csevicét. A korsót azért becsülték, mert hűvösen tartotta a vizet. A korsót vihették kézben, kapanyélre akasztva vállon, de számos faluban emlékeznek a kosárba vagy tarisznyába helyezett korsók háton szállítására is. „Például a csernelyi asszonyok (Borsod m.) a határukban levő csevice-forrás szénsavas vizét csörgos korsókban hordták haza vagy az ózdi bánya- és gyártelepre, ahol pénzért árusították. A korsókat vagy hátitarisznyában, vagy egy hosszú kosárban helyezték el, amit batyuzó lepedővel (hamvas) kötöttek fel a hátukra. Hasonló módon a parádiak is hordták a csevicét. A lénárddaróci asszonyok két teli kossót tettek a négylábúba (hátitarisznya), egyet előre kötöttek, úgy jártak a csernelyi szénsavas forrásra (3-4 km). A hátukra egy vászontörülközőt terítettek, ami felitatta a korsóból kiloccsanó és a tarisznyán átszivárgó vizet. Nagyvisnyón, Dédesen (Borsod m.) a vízzel töltött korsót az asszonyok hamvasba kötve vitték a hátukon, mert úgy könnyebbnek találták. A Bükk, a Mátra és a Börzsöny egyes falvaiban a vizeskorsókat gyakran szállították hátikosárban is. "

29 Csernely, Bükkmogyorósd, Lénárddaróc asszonyai két korsó vizet tudtak egyszerre elvinni a négylábú hátitarisznyában és a harmadik korsót elöl, a mellük fölé - a tarisznyához mintegy ellensúlyként - felkötve. Hevesben, a Mátra mögötti falvakban (Bodony, Párád, Recsk, Mátraderecske, Mátraballa) cseviceruha szolgált a szállítás közben kiloccsanó víz felitatására. Két szél vászonból összevarrt, kb. 2 m hosszú abroszféle volt ez, amit beleszőtt csíkkal díszítették, s egyik sarkába a tulajdonos nevét vagy monogramját is belehímezték. Használat előtt hosszában kétrét összehajtották és a vállukra terítették. A két, csevicével megtöltött korsót házilag szőtt madzaggal összekötötték, s a lapos madzagot a vállukon átvetve szállították.

30 Az ehhez hasonló korsókötél és a korsókendő használatát főként a Tiszántúlról ismerjük.

31 29 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1981. 309. 30 SCHWALM Edit 1988. 38. 31 Lásd a Magyar Néprajzi Atlasz 213. számú térképét, de szórványosan másutt is leírták (pl. Kocs, Komárom m. Lásd PALÁDI-KOVÁCS Attila 1981. 322., 324.) 17