Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)
Flórián Mária: Vágó Pál illusztrációi az „Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben” kötetiben
Néhány illusztráció a paraszti munka, a paraszti hétköznapok ma már ismeretlen epizódjait örökíti meg. Ilyen a balatoni garda-halászat. 42 A balatoni halásztársaságok ősszel roppant tömegben fogták az ízes gardát. Kettéhasítva, sózva és a napon kiszárítva, a keszeggel és az önnel együtt Erdélybe, Szerbiába szállították, ahol a görögkeletiek böjti étele volt. VÁGÓ gardahalászat illusztrációját jó 10 évvel megelőzte HERMAN Ottó A magyar halászat könyvében megjelent azonos témájú kép és a téma leírása. Szent Márton napja körül, íváskor „a Balaton heringhala", a garda, óriási seregekbe verődött, és a víz teljes mélységéig sűrűsödve, oszlopszerűen összeverődve vándorolt. A haltömeg mozgását a tihanyi halászok a hegyenjáró mozdulatai alapján követték, aki kabátja, subája segítségével, különböző mozdulatokkal jelezte a halászoknak, hogy merre megy a gardaraj. A halászok ilyenkor kerítőhálójukkal egyszerre nagy mennyiségű halat fogtak. A gardát a parti nép is figyelte, s ezért „látott halnak" nevezték. 43 A konda mellett ácsorgó somogyi kanászokról és a juhosgazdával beszélgető, ünnepélyesen öltözött juhászokról 44 egész oldalas képeket rajzolt VÁGÓ. Egy másik képen az elülő konda mellett az erdőben tanyázó bakonyi kanászok 45 szolgafán függő bográcsban főzik vacsorájukat. A kanászok a „bakonyi kanászszűrnek" ismert szűrt és a cilinderszerű „bakonyi kanászkalapot" viselik, kezük ügyében elmaradhatatlan fejszéjük, fokosuk, szőrös tarisznyájuk és esztergált fakulacsuk. A Kaszások és a Kaszaélesítés 46 című kép is mára majdnem elfeledett paraszti munkát, a kaszálást, kaszás aratást hivatott illusztrálni. A tokaji szüretet és a mustszűrést, 47 az aratáshoz hasonlóan nehéz és örömteli munkát, VÁGÓ valószínűleg a helyszínen örökítette meg. Illusztrációja szinte beszámol a munkafolyamatról, bemutatja a különféle dongás edényeket, a puttonyokat, a csöbröket, szőlőtörőket, taposókádakat, hordókat, a hordótölcsért, amelyek a borkészítés elmaradhatatlan eszközei. A XIX. század végének fontos mezőgazdasági ága volt a gyümölcs- és zöldségtermesztés. A magyar kajszit Bécsben, Berlinben és Szentpéterváron, a sárga- és görögdinnyét, a „magyar nemzeti gyümölcsöt" főleg Debrecenben, Szegeden, Nagyváradon, Budapesten adták el. A Dunaparti gyümölcsés dinnye-piaczot 4 * rajzolta le VÁGÓ Pál, ahol az emeletes házak előtt felállított hatalmas ernyők alatt a vásári tömeg kedvére válogatott a gyümölcsökből, a ponyvákra halmozott dinnyéből. 42 Mo. IV. 1896. 11. Balatoni garda-halászat. - EÖTVÖS Károly 1896b. 582-583. 43 HERMAN Ottó 1887. 432. 44 Mo. IV 1896. 295. Kanászok és Juhászok. 45 Mo. IV 1896. 197. Bakonyi kanászok. 46 Mo. II. 1891. 116, 117. Kaszások és Kaszaélesítés. 47 Mo. I. 1888. 453, 455. Tokaji szüret és Mustszűrés Tarczalon. 48 Mo. I. 1888. 469. Dunaparti gyümölcs- és dinnye-piac. 97
