Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)
Knézy Judit: Városba költözött falusiak táplálkozási szokásainak változásai 1945–2002
dolgoztak 4 . A végleg eltávozók többnyire a fiatalabb generáció tagjai, akik eleinte főképp szakképzetlen munkaerőt jelentettek, később egyre több lett a képzett szakember. Tanulmányom elkészítésénél arra kerestem választ, hogy az elköltözők táplálkozásának szerkezete, ételeiben a nyersanyagok aránya miként változott meg, mit őriztek meg a hazai ízekből, hagyományokból. Másrészt azt is igyekeztem körvonalazni, miként hatottak az otthoniakra a városba elköltözött családtagok. A falusi életben 1945-2005 között történt életmódbeli változásoknak a korszakait az eddigi összefoglalók a következő módon tagolták: a. háború utáni újrakezdés, b. földosztás - ezzel a kisföldű parasztság létszámának emelkedése, kitelepítések, lakosságcsere, beszolgáltatás, erős adók - átrétegezték a falusi társadalmat с a kollektivizálás első nehéz időszaka 1953-ig ismét újabb elköltözéseket okozott, d. egy rövid, de nagyon nehéz szakasz után a kollektivizálás második nagy hulláma következett, mely után 1970 körül lehetőség nyílt anyagi gyarapodásra, presztizs javak felhalmozására, e. 1980 körül már a rendszer válságának komoly jelei mutatkoztak, a falvak szinte teljes elöregedése, mert nem volt szükség annyi parasztkézre f. 1989 után a válság kiéleződött, a kibontakozás lehetőségei csekélyek. 5 A városokból hazatérők már az 1960-70-es években sem ugyanazt a falut találták, mint amelyet elhagytak. Technikai háttér változása városon és falun és hatásai 1945 után - a romeltakarítás, ínséges időszak elmúltával - hatalmas változások történtek a városokban is az életmódban, közművesítésben, a technikai háttérben, a közellátásban. A nők a korábbinál nagyobb mértékben álltak munkába, fejlődött a csatornázás, a gázellátás, a háztartási gépek rendszere (mechanikus, gáz-, villanymeghajtásúak), a tartósítószerek, gépek és az üzletek választéka. A táplálkozás rendszerében ez azonnal megmutatkozott. Pl. egyes városokban is a háború után még házilag gyúrták a kenyeret, de péknél süttették ki. Az asszonyok munkába állásával ez megszűnt, de többnyire a pékek iparengedélyét is bevonták. Kenyérgyári áru jutott mindenkinek. A munkába állt nők ebédet nem főztek, hanem vacsorára készítettek meleg ételt, legfeljebb maradék jutott másnapra a délben otthontartózkodóknak. Üzemi étkezdékre szorult a lakosság nagy része, vagy hideg élelemmel kellett délben megelégednie. A technikai fejlődéssel a háztartásszervezés is átalakult és kevesebb időt tudtak a nők a háztartásra fordítani. Ennek ellent4 KNÉZY Judit 2001-4. 201-223. 5 JÁVOR Katalin-MOLNÁR Mária-SZABÓ Piroska-SÁRKÁNY Mihály 2000.' 977-1006; SZUHAY Péter 1994. 354-357. 72
