Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Király Júlia: A Gárdonyi Géza Emlékmúzeum. Az író otthona Egerben

vet, írószereket venni, abból früstökölök, uzsonnálok és fedezem különféle költségeimet. Isten majd megsegít. "

8 Eger kiválasztása tehát sokkal inkább véletlen müve lehetett, mit az emlékek vonzása. Tudomásunk van arról, hogy Gárdonyi több városban járt, néhány ingatlant is megnézett többek között Leányfalun, Szegeden, Dunaharasztin, Svábhegyen. Véletlen látogatást tett Egerben, amikor meglátta ezt a kis házat. A fia, József így ír erről: „ Gárdonyi azidőben már elvágyódott Pestről, s mintha a masinája érezte volna ezt a vágyakozását, együtt indultak valami kellemes vidéki fészekfellelésére, kutatására... ki tudja merrefelé kalandozott Gárdonyi a gépével ház-nézni, mikor egyszer eszébe ötlött: - Elnézek én egyet Egerbe is. Elmegyek! Egyszer Isten igazában belakok abban a városban, ahol annyit koplaltam, fázlódtam, sanyarogtam. Megörökítem lencsémmel azokat a helyeket, miken ifjúságom szenvedéssel átvergődött. Indult, robogott. Lekapta gépével a Borcsa néni házát kívül-belül Az öreg Lyceumot, a tündérparti kamralakását és a sánci kulipintyót, a legutolsó menedékhelyet Antalfyéknál, ott, a mai Gárdonyi fakeresztje tövében. S ahogy végiglépett a Sáncon, sok kutyaugatás és apró gyermekszemek kíváncsiskodó fejforgatása kíséretében, kilükken a Sándor-bástya mellett a dombtetőre. Gyönyörű táj. A távolban a Mátra. A mélyben, mint valami óriás fészekben a fehérpelyhek, sokasodnak a házak, egymás hegyén-hátán, rendszertelenül. Hogy nem látta őezt diákszemmel ezt a szépséges panorámát?" Élete vége felé már letisztultak az emlékek, s egy újságírónak így nyilatkozott Egerbe költözéséről: „ Valamikor réges-régen sokat küszködtem, nyomorogtam ebben a városban. Aztán elkerülve innen sorsom jobbra fordult, s hogy pénzhezjutottam, elhatároztam, hogy eljövök ide - magyarán mondva -jóllakni. Elégtételt venni a szenvedéseimért. Ekkor történt egy délutáni sétám alkalmával, hogy amint felfelé jöttem az úton, egy öreg anyókát pillantottam meg, akit azután meg is örökítettem fényképező masinámmal. Ez az anyóka talán Sors néne lehetett, mutatta meg számomra a kis házikót s a napsütéses őszi délutánon a fülembe súgta: Lásd, ezzel foglak kiengesztelni, ez lesz a te jövendőbeli otthonod, ahol megszületik majd lelkedben sok tarka mese, amit ezer éve gyűjtöttem. " Sokat vándorolt már korábban is, folytatva a családi hagyományokat. De egyre idősödő édesanyját nem hagyhatta a városi élet zajában, fiairól is egyedül kellett gondoskodnia, s lassan körvonalazódtak életvitelének főbb elemei. Szakítani akart addigi vándorló életmódjával, végleges otthont akart építeni, ahol tanulással, olvasással és munkával töltheti idejét, miközben családját is nyugodt biz8 GÁRDONYI József é.n. 53. 650