Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Szvircsek Ferenc: A Nógrád megyei üzemszerű szénbányászat összegző történeti áttekintése (1848–1992)

A teljesen (komplex) gépesített frontfejtés 1968-ban indult meg Dobsontípusú, önjáró biztosítóberendezéssel és a Westfalia-Löbbe széngyaluval. 1976ban a KM-87-típusú berendezést használták. 1985-ben a KM-87E-típusú berendezést állították üzembe KWB-3D marótárcsás jövesztőgéppel. 1977-ben a 2MKE-típusú, önjáró, pajzsos berendezést helyezték üzembe a KS-1KG kéttárcsás maróhengerrel. 1985-ben jelent meg a német-magyar gyártmányú, HemscheidtNógrád-típusú önjáró biztosító berendezés az SWS-6-típusú széngyaluval. Ugyanebben az évben kísérleteket folytattak frontfejtésben a lengyel Gliniktípusú önjáró biztosító berendezéssel. 1977-től dolgoztak az angol Gullick, 1979től a magyar OR-4-típusú, blokkos önjáró berendezéssel. 1981-1982-ben az lMK-97-típusú önjáró biztosító berendezéssel folytattak sikeres kísérletet. 1985ben a szovjet KM-87-típusú önjáró biztosító berendezéssel indult komplexen gépesített frontfejtés. * Az 1965 után az olcsó szénhidrogén alapú energia hordozók előretörése indította el a szén népgazdaságban betöltött szerepének átértékelését. Az energiaszerkezet korszerűsítésére irányuló törekvéseknek megfelelően megtorpant, majd erőteljesen csökkent a Nógrád megyei széntermelés, s a kis kapacitású, korszerűtlennek, gazdaságtalannak ítélt bányákat fokozatosan bezárták. A kitermelt szén minősége az országos átlagnál lényegesen alacsonyabb fűtőértéke mellett jelentős hamutartalommal rendelkezett, termelési költsége azonban magasabb volt. A harmadik ötéves tervidőszakban folyamatosan csökkent a széntermelés és 1965-1970 között 23 bánya esett ki a széntermelésből. (1973-ban 4 termelő bánya maradt összesen). A felszámolás a Salgótarján és Kisterenye környékén található bányákkal kezdődött el, majd Mizserfa, Mátranovák körzetéhez tartozó bányaüzemekkel folytatódott. A széntermelés 1973-ban 1,1 millió tonnára esett vissza. Az önkéntes eltávozások, nyugdíjazások mellett, ekkor szervezte meg a vállalat a szénen kívüli kiegészítő tevékenységét. (A széntermelés visszafejlesztésének folyamata az 1972-1973-ban bekövetkező „olajárrobanás" hatására megállt.) Új, minőségi szakaszt jelentett a szénmedence számára az évi 1 millió tonnás termelési konszolidáció. 1974-től csak négy nagybátonyi bánya (Menkes, Kányás, Tiribes és Szorospatak) vett részt a mélyművelésű széntermelésben. A megyei széntermelés 65-70%-át mélyművelésű aknák, 30-35%-át pedig a szénmedence keleti peremére telepített külfejtések adták. A szénbányászatban foglalkoztatottak létszáma a termelés fokozásával együtt növekedett. 1950: 8306, 1955: 11800, 1960: 13000 dolgozót foglalkoztattak. A visszafejlesztéskor 1965: 11224, 1970: 7532, 1975: 5136, 1982: 4554 volt a dolgozói létszám. A kiegészítő termelés bevezetésével a Nógrádi Szénbányászati Tröszt 1965-ben, a munkások 5%-át, 1982-ben 27%-át, foglalkoztatta. 619