Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hiedelmei a hajósi sváboknál

Kenyérsütéskor cipót (Laeibl) is sütöttek, melyet elosztottak annyi felé, ahányan voltak a családban. A családfő vagy a nagyapa osztotta szét, kézzel kellett tépni, bort vagy pálinkát ittak rá. Ha a kenyérben luk lett, azt mondták, halál lesz a családban, az valakinek a koporsója. (Wenn em Brot denna a Loch ischt, seall ischt a Todatrucha, nach stiarbt eappr en dr Famile. / A Loch em Brot denna ischt a Todatrucha, nach stiarbt eappr en dr Famile.) Tréfásan azt mondták ugyanerről: azért van luk a kenyérben, mert a dagasztás közben fingott egyet a sütő asszony (Bem Kneatta hat d Bäcki gfuzed.) A szegény családokban a penészes kenyeret is megetették a gyerekekkel. Azt mondták: Wenn da s gschemmlid Brot ischt, nachfenscht a Gealt odr a Gold. (Ha penészes kenyeret eszel, pénz vagy aranyat találsz.) A földre leesett kenyeret a hajósiak is fölvették és megcsókolták, azt tartották: S Brot soll ma itt nauswearfa, seall ischt die ällrgrescht Send, wel van seallam leaba ma. (A kenyeret nem szabad kidobni, mert az a legnagyobb bűn - mert a kenyérből élünk.) A tejfeldolgozás A Äckrli and a Kuah deckt d Armuat zua azaz: 'A földecske és a tehén betakarja/eltakarja a szegénységet'. Ez a hajósi közmondás azt fejezi ki, hogy valójában nem kell sok a család boldogulásához. Azt tartották, hogy a tehenet időben kell megfejni, különben nem adja le a tejet (D Kuah muß ma mealka, wenn d Zait ischt, suscht gait sie d Mill itt га.) На a tehén nem adta le a tejet, akkor sarlóval búzakalászokat vágtak le, megfőzték, ezt a vizet beleöntötték a tehén vödrébe vagy a vályúba, a Három Legfőbb Névvel (mit die Drai Heckschti Nama), és megitatták a tehénnel. Azt mondták: D Sichl sticht s dr Kuah auf, nach gait sie d Mill, azaz: 'A sarló felvágja a tehén tőgyét, akkor leadja a tejet'. Fejés közben az idegenekkel szemben védeni kellett a tej hasznot - ezzel kapcsolatos a következő hiedelemcselekvés: Amikor fejt a fiatalasszony és egy idegen öregasszony bement az istállóba, akkor a fejő nő háromszor hozzáérintette a szoknyája szélét a sajtárhoz, hogy a boszorkány meg ne rontsa a tehenet. Ma is szokás tejet enni tányérból, beleaprított kenyérrel. (Mill and a Brot eassa) A kenyeret régen kézzel aprították a tejbe. Csak kézzel lehetett, mert ha késsel vágnák, elapadna a tehén teje - a késsel elvágnák a tőgyét. Általában késsel, villával nem szabad a tejbe szúrni. (Mit Meassr and Gabi deaff ma itt en d Mill nei steacha.) A tejet a háztartásban gyógyításra is használták: a fájós fülbe csöpögtetek bele két-három csöppet belőle. A kecsketejről azt tartották, hogy nagyon jó gyengeségre', azaz Nachtschatta 'éjárnyék' betegség esetén. 48