Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)
Domboróczki László: A füzesabony-gubakúti településtörténeti modell. Új eredmények a Tisza-vidéki középső neolitikum településtörténeti kutatása terén
Adatainkat a fenti megfontolások alapján, a következőképpen interpretálhatjuk. Mint a térképi elrendeződés mutatja (2. tábla), a terület két szélső települési sorában álltak a legkorábbi gödrök és házak. Ha ezek egy idejűek voltak, akkor a gubakúti települést lehet, hogy két család alapíthatta. A leszármazottak eleinte csak a szülők házainak közelében építkezhettek, majd a 3-4. fázisban már a lelőhely közepén futó, ősi folyómederhez közelebbi részre költöztek. A dátumadatok valószínűségi mezőinek egyenletes eloszlása alapján arra következtethetünk, hogy a települési kép folyamatos egy helyben lakást tükröz. így a folyómeder két partján fekvő, nyugati és keleti települési részek egyidőben fejlődhettek. Következésképpen a nyugati és keleti települési sorok önmagukban is ki kellett hogy töltsék az 5620-5210 cal ВС időszakot. Feltételezve, hogy a gödrök a házak építéséhez kapcsolódva, egy-egy utód építkezése nyomán, generációnként, azaz 25-30 évenként jöttek létre, akkor a település élettartama a nyugati részen, a két települési sornál maximum 10x30, a keleti részen pedig 6x30 évig tarthatott. Ez azt jelentené, hogy még ha a házak 50 évig lakhatók is voltak, a településen (csak az eddig feltárt jelenségekkel kalkulálva!) legfeljebb 10x30+20=320 évig élhettek emberek. Ebből a meggondolásból kifolyólag, lehet, hogy az 1 szigmás (68,2%os valószínűségű) radiokarbon adatok széles időintervallumát 50-50 évvel a középértékek felé kellene elmozdítani és így, 5570-5260 cal ВС közötti értékekkel, realisztikusabb becslést kapnánk a lakottság időtartamára vonatkozóan. Mint látszik, а С14 adatokból adódó 5 fázis helyett, elsősorban a 4. fázist finomítva, példánkban tíz fázissal számoltunk. Ez az interpretáció a szeriációt követően tesztelhető lesz. Ha példánk helyes és a települést folyamatosan lakták, akkor abból viszont az is következik, hogy a természetes szaporulat egy része valószínűleg nem ezen a településen telepedett meg, hanem továbbvándorolt. Füzesabony-Gubakút környékének AVK-kori településhálózata valószínűleg éppen egy ilyen folyamatnak a lenyomata lehet. Ugyan még nincs pontos képünk a Laskó-menti terület teljes fedettségéről a neolitikum korszakában, eddigi terepbejárási adataink azonban máris sűrű településhálózatot mutatnak ebből az időszakból. Az egykori érmedrek és holtágak mentén, egymástól 800-1000 méterre, településmaradványok találhatók. Ez alapján és a gubakúti településtörténeti modell ismeretében máris feltételezhetjük, hogy a környék települési topográfiája, az idő tényezőt tekintve, valószínűleg horizontálisan és vertikálisan egyaránt tagolható. A Gubakúttól pár kilométerre északkeletre található Szikszói-berek radiokarbon adatai meg is erősítik ezt a feltételezést. 7 A Füzesabony-környéki topográfiai képet a fentiek miatt egy részben helyben maradó, részben továbbvándorló, új településeket, tanyákat alapító közösség emlékének tarthatjuk. Arra következtethetünk, hogy a kezdeti be7 Az itteni koradatok a gubakútihoz hasonló időbeli szóródást mutatnak: DOMBORÓCZKI László 2003. 44. 478
