Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Ujváry Zoltán: Egy tudós egri pap értekezése a proverbiumokról. Szvorényi József (1816–1892)

ket, mellükre ülve elnyomja lélegzetüket. A lidérc alakját Szvorényi összekapcsolja a tüzes emberrel, arra a hiedelemre hivatkozva, amely szerint a lidérc lángalakban, ingoványos helyeken, temetőkben megjelenő szellem: „ott veti fel magát, hol pénz van elásva, a pénz akkor tisztul". Említi azt az adatot is, amely szerint némely helyen a nép úgy tudja, hogy „a lángocskák képében a hamis földmérők lelkei bolyongnak". A proverbiumok mitikus, mesei alakjai között fordul elő a sárkány (Sárkánytejet szopott; Sárkányt ölt az apja), a boszorkány (Borzas hajú budi boszorkány), a vasorrú bába (Egész vasorrú bába!), a manó (Vigyen el a manó!; Mi a manó!; Hiszi a manó!), a hamupipőke, Borsszem Jankó és több más sporadikusan ismert figura, mint a vadhuszár. Mindezekről Szvorényi tömör ismertetést, voltaképpen néprajzi leírást ad. Hasznos adatokat kapunk a mitikus, mesei lények XIX. századi ismeretére vonatkozóan. Ezekre röviden utalunk. Szvorényi ismerete szerint a sárkány kígyóból válik: A kígyó, ha kígyót nem eszik, sárkánnyá nem lehet. A kígyóból lett sárkány „három, hét, vagy több fejű, roppant nagy alkatú szörnyeteg, mely öblös torkából füstöt, lángot, mérgező gőzt fuvall". A boszorkány varázs erejű, gonosz cselekedeteket végző vén asszony, aki éjszakánként bűvös kenőccsel megkent pemetén vagy seprűn száguldozik, gyermekeket embereket, állatokat ront meg. A vasorrú bába szintén „a gonoszság megtestesítője". Kegyetlen anya, aki a leányait rézlovakká varázsolja, a palotája koponyákból épült, szolgáinak tüzet fúvó ércparipákat kell fejni és más hasonló dolgot végezni. A hamupipőke a közmondásokban élhetetlent, renyhét, szennyest jelent, de a mese szerint csodadolgokra képes. A Borsszem Jankó törpe emberke, akinek rendkívüli ereje van. A vadhuszár Erdélyi János Ung megyei példája nyomán sokat tapasztalt, varázserővel rendelkező kiszolgált katona, aki meg tudja fejni a bakot és a kútágast is. Szvorényi a proverbiumok körét kiterjeszti az adomákra, mesékre, mondákra és népdalokra is. Voltaképpen csak arról van szó, hogy ezekben a műfajokban felfedezhetők a proverbiumok, illetőleg az azokból való formulák kiválása. Az adoma eredetű szóláshoz példaként említi: Anda Pál hadába való. Az ilyen személy papucshős. Anda Pál XVI. században élt miskolci lovaskapitány minden héten hazament látogatóba a feleségéhez. A Belényert, mint Bertók a csíkba mondáshoz az a történet kapcsolódik, amely szerint Bertók egy szekér csíkot vitt árulni Bécsbe, az árát elköltötte, még a szekere is ráment a költekezésre. Újabb kori kutatók számos ilyen adoma eredetű szólást jegyeztek le. A meséből került a mondák közé: Kitetszik a rókafarka, akármint dugdossa. Hasonlóképpen a kezdő formulák, fogalmak, mesei nevek (tündér, óriás stb.). Érdekes példákat említ a népdalokból. Amikor szegény szegénnyel házasodik, szokás mondani: egy szegényből kettő, ami egy népdalban úgy fordul elő: Egy koldusból kettő / Végre több is válhat / így hát én fejemre / Sok búbánat szállhat. 469