Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)
Ujváry Zoltán: Egy tudós egri pap értekezése a proverbiumokról. Szvorényi József (1816–1892)
Egy másik mondás: Kiverte szemét az ág a népdalban: Hej! míg a szememet / Ki nem verte az ág: /Hej! nem is így /Forgott a világ. A történeti mondákhoz kapcsolódó, azokból eredő proverbiumokra is felhívja Szvorényi a figyelmet. Akit halálra ítéltek: a csonka toronyba zárták. A budai vár Dunára néző egyik tornyába zárták a halálra ítélt embereket. Állítólag erre utal a mondás. A Hátra van még a fekete leves közmondásként említve Thököly Imre elfogásával magyarázza a széles körben elterjedt történet: „E közmondás 1685-bol való, mikor Thököly Imre, a váradi török lakomában e jelmondatra, mellyet a kávéról értett, vasra veretvén, fogolykép Drinápolyba küldetett. " Tudjuk, hogy ez csak a mondában történt így, а fekete leveshez más magyarázat tartozik. Szitok formula a bestelélek karafia, illetőleg bestelélek kurafia, amelynek az eredete а В ásta és Caraffa történeti személyek nevéhez kapcsolódik. Ellenben dicsérőleg mondják: Elnyerte az egri nevet. Az ilyen ember hős, vitéz, derék. Utalás az egri vár hős védőire. Aki a Kun László szekerére szorult az elszegényedve maga húzza a szekerét. A történeti vonatkozásokkal kapcsolatban Szvorényi külön kiemeli, hogy a török, tatár számos példában előfordul. így pl.: Fejére telt a török átka (rossz szomszédja van); Török átka ember (rossz ember); Híre van, mint a tatárjárásnak; Mi a tatár!; Tatárfajta!; Hajtson el a tatár!; Török-átka ember; Megverte a török átka. Az egri vörösbor kínálásakor mondják: Török vér, hadd folyjon! Népszokásokra is adnak példát a proverbiumok. A szokásokra utaló szavak, fogalmak, kifejezések többnyire csak abban a közösségben egyértelműek, ahol ismerik a hozzájuk kapcsolódó hagyományt. Természetesen vannak olyan szólások, amelyek közismertek, a jelentésük már rögzült, anélkül, hogy magát a hozzá fűződő szokást a beszélő ismerné. így pl.: Hosszú, mint Szent Iván éneke; Rövid, mint a pünkösdi királyság; Gyakran megárt Szent János pohara; Áldomás áldomással jó; Adnak a szakállamra. De magyarázatra van szükség az olyan mondásokkal kapcsolatban, mint pl.: Az sem volt mátkatál! Szent György vitézei; Farba rúgta a mátkáját; Leütötték a szarvát. Szvorényi tanulmányában sorra veszi az említett proverbiumokat és tömör ismertetést ad a jelentés megértéséhez. így pl. hasznos ismertetést kapunk a Szent Iván tüzéről: „A falun kívül, halmos helyen, s jobbadán leányok szalmából, rozséból tüzet élesztve, parolának tisztesfüvet raknak rája. Ennek füstölgő tüzét, lángját azután, vele járó énekszó mellett szökdelik át, s abból, ki hogy ugrotta keresztül, jósolják meg férjhezmenését. Az ősi mythuszok tüzére s a régi házasságszerző ünnepekre emlékeztető szokás ez az ország felső vidékein, de kivált Nyitrában, felső Borsodban és Ungban. E szertartás rendszerint két héten át ismétlődik; szükség azonban, hogy sz. Iván nap470