Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Pálosné Nagy Rózsa: Szüretek, szüreti mulatságok Gyöngyösön

Pálosné Nagy Rózsa SZÜRETEK, SZÜRETI MULATSÁGOK GYÖNGYÖSÖN A magyarság néppé szerveződésekor már nemcsak a kezdetleges élelemszerzési módokat, a gyűjtögetést, a halászatot, a vadászatot ismerte, nemcsak az állattartáshoz értett, hanem földet is művelt. Gyöngyös és környéke lakóinak megélhetési alapja is a földművelés volt, ezen belül is a szőlőtermesztés. A Mátra lankáin, déli lejtőin a régen kihűlt és szétmállott vulkáni talajon, a várostól nyugatra eső dombokon, a Sárhegy oldalán már a XIII. századtól megszakítás nélkül termelték a fehér szőlőt, a XVII. század végétől - a Sárhegy oldalától Északra, Nyugatra és Délre fekvő enyhe lejtésű dombokon pedig a vörös szőlőt, melyből kitűnő zamatú bor termett.

1 A szőlőtermesztés korai létére utal egy 1261-ből származó okirat is, mely szerint Gungus Puspoly (Gyöngyöspüspöki) szőlőivel együtt az egri egyházhoz került.

2 Egy 1301-ben kelt birtoklevél a Csobánkák gyöngyösi szőlőiről tesz említést,

3 egy 1334-es engedély pedig azt bizonyítja, hogy Gyöngyös városa a saját földjén termelt borral szabadon rendelkezhet.

4 A XIV-XV. század folyamán a bortermelés olyan magas színvonalat ért el, hogy megindulhatott a borkereskedelem a Felvidék felé.

5 A szőlőterületek régen összefüggő táblákat, dűlőket alkottak, melyeket árkokkal, gátsövénnyel kerítettek körül. Egy-egy szőlődűlőbe csak egy úton lehetett bejutni, amit még kapuval is lezártak. Az 1700-as évek elejétől a szőlőtolvajok ellen rendszeresen alkalmaztak csőszöket, akiket puskával, ún. „sós puská"-val láttak el. Ennek köszönhetően ebben az időben a szőlőlopás igen ritka jelenség volt. A gyöngyösi ember, a gyöngyösi kapás kora tavasztól késő őszig keményen dolgozott, idejének nagy részét a szőlőben töltötte, s mindent elkövetett a bő termés érdekében. Szívós munkájának, kitartásának, termesztési tapasztalatának köszönhetően több volt közöttük a jómódú, mint a szegény ember. A gyöngyösi ka1 FŰKÖH Levente-B. GÁL Edit (szerk.) 2003. 154. 2 BODNÁR László 2001. 124. 3 DEZSÉRI Bachó László 1943. 53. 4 BÁRTFAI Szabó László 1937. 60. 5 BÁRTFAI Szabó László 1937. 61. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2006. 389