Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Sári Zsolt: Lakodalom Szihalmon

menyasszonynak bal lábbal kellett a templom küszöbén átlépni, hogy meg ne rontsák. A polgári esküvőt egészen az ötvenes évekig délelőtt, kíséret nélkül, a tanúk jelenlétében tartották meg. Ezen a menyasszony még nem is a menyasszonyi ruháját viselte. Mára a polgári esküvő is a lakodalmak szertartásos eseménye lett. A lakodalom szakrális csúcspontja, hivatalos aktusa a templomi szertartás. A templomi esketés része volt az „asszonnyá avatás". A plébános az avatóasszonnyal aki rendszerint a keresztanya volt - bevitte a menyasszonyt a sekrestyébe. Ott az avatóasszony a menyasszony arcára hajtotta a fátylát, a pap pedig rövid beszédet mondott az „új asszonynak". Az ara kezében egy égő szentelt gyertyával kivonult az oltár elé, ahol a gyertyát a plébános fújta el. A lakodalom estéjén a templom elé széket vittek, és háromszor körüljárták a templomot, így nem érhette rontás a menyasszonyt. A templomból a vőlegényes házhoz vonult a násznép, ahol az otthon maradt asszonyok úgy tettek, mintha ott nem is lenne lakodalom: meszelték a ház elejét, miközben a következőket kiabálták a násznépnek: „Minek jöttetek? Mit kerestek? Itt nincs lagzi!" Ekkor a vőlegény oda vezette a menyasszonyt és bemutatta, mint a feleségét. Az asszonyok ekkor odaadták a menyasszonynak a meszelőt, mutassa meg, hogy tud ő is meszelni. Ezután a vőlegény édesanyja fogadta az új párt s megkérdezte fiát: „Mézet hoztál-e fiam vagy mérget?" A vőlegény azt feleli: „Mézet hoztam édesanyám!" Az örömanya kiskanál cukrot adott az ifjú párnak, hogy édes legyen az életük. A küszöbnél aztán összetörtek egy tányért, amit a menyaszszonynak kellett összesöpreni, ezzel is bizonyítva, hogy fürge és dolgos. A vőlegény tánca következett ezután, amelyet így köszöntöttek be: „Legyen az Istennek dicsőség az égben szerencsésen vittük nagy dolgunkat végbe. Legyez az Úristen mindig a vezérünk Igaz gyámolítónk míg a földön élünk. Váljék az új párnak mai esküvője, Lelkieknek igaz javára, üdvére. Isten áldása szálljon a fejükre. Legyenek vidámak, boldogok örökre. Te meg füstös cigány gyér' ide előre És a hegedűdet fogjad a kezedbe Húzd el Rákóczinak a híres nótáját Melyet dalolt mikor vívta büszke várát. Húzd rá, mert nem látok én itten apácát Erre, hogy eljárják a vőlegény táncát. " A menyasszony rokonai rövid tartózkodás után elbúcsúztak és visszatértek a menyasszonyos házhoz. 346