Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

S. Lackovits Emőke: Egyházkelő és paszita a Balaton-felvidéki reformátusoknál

részt vehetett rajta. Költségeit mindig a szülők viselték. Kispaszita alkalmával a keresztelő napján a komáknak egy egyszerű ebédet vagy uzsonnát adtak. Az igazi lakoma a nagypaszitán volt. A református közösségekre a nagy komavendégségek voltak jellemzőek. Valóságos kis lakodalmakat tartottak, ahol nem volt ritka a 30-50, de még a 100 vendég sem. Libát, kacsát, disznót hizlaltak erre az alkalomra. Raksányi Károly balatonhenyei református lelkész 1886-ban a következőket jegyezte fel: „...nagy paszitákat is szokás tartani keresztelés után 1-2 vagy 6 hónapra, mely gazdag evés és ivásból áll... "

24 Ezeket a paszitákat elsősorban ősszel és télen tartották, amikor már befejeződtek a nagy munkák, volt elegendő levágandó állat és bor. A XVI. században az egyház igyekezett megakadályozni a pasziták tartását. Nemcsak tiltották ezeket az összejöveteleket, hanem a résztvevőknek büntetést is kilátásba helyeztek. Az 1595. évi Felsőmagyarországi Cikkek LI. Pontja kimondta, hogy: „...az ifjú asszonyoknak éjjeli vendégeskedéseit és kicsapongás ait pedig a keresztelési vendégségben és dőzsölő dombérozásokban teljességgel el kell törölni. Az ellenszegülőket pedig az Isten Igéjéből komolyan meg kell feddeni, és azután, ha megjavulni nem akarnak, meg kell tőlük a lelkészi szolgálatot tiltani. "

25 Ez a rendkívül komoly és szigorú szankció azt jelentette, hogy az ilyen személyek nem élhettek az úrvacsora szentségével, amely pedig „szamártemetést" (pap és egyházi szertartás nélküli elhantolás) vont maga után. Mindezek ellenére a paszitát a népéletből, az emberélet fordulóinak szokásvilágából nem lehetett kiűzni, sőt, a XX. században már a keresztelést végző lelkipásztort is meghívták sok helyen erre az áldomásra. A Balaton-felvidéki falvakban a paszitát váltakozva a keresztelőt követő hetekben, hónapokban, máskor pedig a keresztelő napján tartották, ugyanúgy, ahogy a bakonyi falvakban, a Mezőföldön, Somogyban, Göcsejben, Sárközben, az Ormánságban, míg az Őrségben mindig keresztelő után, a Móri-völgyben és a Zámolyi-medencében pedig a keresztelő napján. Attól is függött az időpont, hogy milyen módú volt a család és mennyire ragaszkodott a szokáshoz. A módosabbak szívesebben tartották a keresztelő után 6-8 hétre vagy hónapra. Az idők folyamán azonban alig változott valamit a szokás. Ahol kitolódott a keresztelő időpontja, ott a keresztelői ebéd egyben komavendégség is volt, amikor gyakorta lakodalmi létszámú vendégsereg gyűlt össze a kereszteltetői háznál, megünnepelni a gyermek születését és keresztelőjét, éltetni az anyát és vele együtt a kisgyermeket. 24 A N: Henyei Helv. Conf. Levő Sz. Ekklésiának Protocolluma Mellyben Az Ekklésiára tartozó szükséges és emlékezetre méltó Dolgokat fel jegyezni kezdette Újvári Josef, ezen Ekklésiának Prédikátora Ab. Anno MDCCLXVIII die 5. Marty. 25 KISS Áron 1881. 722. 333