Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

S. Lackovits Emőke: Egyházkelő és paszita a Balaton-felvidéki reformátusoknál

A paszita 1860-ban Kővári László azt írta, hogy „hajdan a keresztelés a családi élet legnagyobb ünnepe volt. "

18 Ez az örömalkalom, amint a XX. században mások is, az emlékalkalmakkal együtt a szomszédok, barátok, komák és rokonok társaságában, őket megvendégelve történt.

19 Az egész magyar nyelvterületen általánosan ismert a keresztelőt különböző időpontokban követő lakoma, áldomás, amelyet vidékenként más-más névvel illettek. Schwalm Edit az egész északi magyar nyelvterületen vizsgálva a szokást, megállapította, hogy ez a vendégség, függetlenül elnevezésétől, a gyermekágyas asszonnyal és az újszülöttel kapcsolatos, „poszéta", „paszita", „poszrik", „pusztrik" néven ismert.

20 A vizsgált térségben „paszita", korábban „örvendező lakodalom", az Ormánságban „paszit", Sárközben „csöröglő", Somogyban „paszit" vagy „komavendégség", „komabál", a Kisalföldön „paszita", más dunántúli vidékeken „paszita" vagy csak „keresztelő". Lényege az ünnepélyes vendéglátás, ahol a meghívottak változó csoportjai: keresztszülők, szülők, nagyszülők, komák, rokonok, barátok, szomszédok és a bába felköszöntötték az anyát, valamint a gyermekét. Áldomás volt ez, a keresztelőt követő lakoma és tiszteletadás, ahogy Bálint Sándor hangsúlyozta. A Szentírásban az Ószövetség szerint a zsidó családok életében a gyermek körülmetélését követő másik nagyjelentőségű esemény a szoptatás befejezése, az elválasztás, amikor nagy vendégséget tartottak: „...nagy lakomát készített..." (lMóz.21,8.)

21 Feltehető ez alapul szolgálhatott a keresztelő után több hétre vagy hónapra megtartott lakomának, a komavendégségnek az Ószövetséghez különösen vonzódó református közösségekben. De nem zárható ki annak az egyházi tiltásnak az ösztönző hatása sem, amely szerint ott, ahol mulatságra készülnek, nem lehet keresztelni.

22 Ezzel indokolttá vált a két aktus különválasztása. 1938-ban Szendrey Ákos még kétféle keresztelői lakomát különített el: egyik a keresztelő napján megtartott „kispaszita", azaz a keresztelőn részt vettek számára adott ebéd, a másik pedig a keresztelő után néhány hónapra, esetleg egy esztendőre tartott „nagypaszita", jelentős számú vendégsereggel.

23 A kétféle vendégség még a XX. század második felében is megfigyelhető volt. Viszont XIX. századi feljegyzések, helyenként tovább élő szokások és maga a recens anyag is arról tanúskodik, hogy az igazi, nagy keresztelői lakomára a keresztelőt követően csak hetek, hónapok múlva került sor, amikor az anya annyira megerősödött, hogy 18 KŐVÁRI László 1860. 86. 19 SZENDREY Zsigmond 1938. 129. 20 CS. SCHWALM Edit 1982. 455. 21 DEDINSZKY Gyula 1991. 20. 22 KISS Áron 1881. 734. 23 SZENDREY Ákos 1938. 129. 332