Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

S. Lackovits Emőke: Egyházkelő és paszita a Balaton-felvidéki reformátusoknál

Az egyházkelőre az anyát mindig a bába kísérte el, de helyenként vele mentek a barátnői vagy csak egyetlen barátnője, közeli családtagjai, a rokon asszonyok (anyja, testvérei, unokatestvérei), a komaasszonya vagy komaasszonyai, esetleg a szomszéd asszonyok. Kivételes esetnek számít az, hogy a Káli-medence falvaiban a férje is elkísérte az egyházkelőre menő édesanyát. Az anya újszülött gyermekét is magával vitte a templomba. A szertartás állandó résztvevői minden közösségben az anyán kívül a bába és az újszülött volt. Köveskalon ilyenkor azt mondták, hogy: „... az édesanya bemutatta gyermekét az Úrnak. " Maga a szertartás közösen elmondott hálaadó imádságból, valamint a lelkipásztor áldásából állott. Ezt követően a szertartás résztvevői egy nagyobb pénzösszeget helyeztek el a perselyben. Mind az anya, mind pedig kísérői erre az alkalomra ünnepi vagy félünnepi ruhát öltöttek magukra, a gyermeket pedig keresztelői ruhájába öltöztették. Több helyen külön padot tartottak fenn az egyházkelőn résztvevők számára. A hiedelem szerint a gonosz hatalma igazán csak az egyházkelővel szűnt meg.

15 A Balaton-felvidéki közösségekben ezt követően az anya élete visszatért a mindennapokba. Somogyban, Göcsejben pedig ilyenkor szétszedték a gyermekágyas fekhelyét, a „Boldogasszony ágyát" vagy „paszitás ágyat" a bába, esetleg még valamelyik nőrokon segítségével, akik az elkészítésében is közreműködtek, elégetve a benne használt szalmát. Azt az asszonyt, aki meghalt a gyermekágy idején, boldognak mondták, olyan személynek, aki boldog állapotban távozott el ebből a világból.

16 Az anya avatása után megszűnt a bába szerepe is, aki a gyermekágy időtartama alatt rendszeresen látogatta a családot, látta el szükség esetén az anyát. Szolgálataiért a fizetséget ilyenkor, vagy a később tartott áldomás, a „paszita" alkalmával adták át neki, ami meghatározott pénzösszegből (az 1930-as években 4 P) vagy naturáliákból (fiú után lq búza, lány után 1 q rozs, 1 kocsi fa, 1 malac vagy 1 hízott liba változóan, a közösség szokásgyakorlatának megfelelően), esetleg mindkettőből állt. Elmondható annyi, hogy a naturáliák gyakoribbak voltak, pénzt inkább csak az 1950-es évektől adtak, amikor terményben, állatban szükséget szenvedtek.

17 A bába tevékenységét mindig a szülők honorálták, de helyenként a keresztszülőktől is kapott egy kisebb pénzösszeget, amelynek átadására többnyire a paszita alkalmával kerítettek sort. 15 SZENDREY Zsigmond 1932. 85. 16 GÖNCZI Ferenc 1937. 66-71. 17 SÓFAVINÉ TAMÁS Márta 1997. 331