Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

S. Lackovits Emőke: Egyházkelő és paszita a Balaton-felvidéki reformátusoknál

fizettek érte.

11 A XIX. századra az egyházkelő az egész területen általánossá lett, sőt, elnevezése is kis kivétellel megegyezett: a Bakony falvaiban „egyháztól ment ki" vagy „kimegyünk egyháztú'", a Balaton-felvidéken: „kiavatják", „egyházhoz megy", „kimegy egyháztú'". Mezőföldi és egyéb Fejér megyei adatok azt igazolják, hogy az elnevezés ott is hasonlóan alakult: „egyházkelés", „kiment az egyházhó'", „elmegy az egyházhó'", „egyházhó' megy".

12 Komárom környékén „egyházkelőnek" mondták a szokást, a Sárközben „egyházjárásnak", Somogyban „egyházhoz ment ki", „megavatás", „felavatás", a Hegyhátvidéken „az asszony kiment egyháztól",

13 az Őrségben „egyházkelés", Ormánságban „egyházkelés, „avatózás", Göcsejben pedig „avatás", „beeresztés", „kieresztés".

14 A magyar nyelvterületen a Tiszántúl és Erdély református közösségeiben nem maradt meg az egyházkelő szokása és gyakorlata, de az európai protestánsok körében is ismeretlen volt. Az egyházkelő mindig a templomban történt, a reggeli könyörgést követően. Ravasz László ugyan ágendájában a keresztelővel való összevonását javasolta és a szertartáson a szülők részvételét is, ami bár általános gyakorlattá nem vált, de egyes helyeken a XX. század közepén mégis ebben a formában gyakorolták. Ahol tovább is élő maradt a szokás, onnan ugyancsak ebben a változatban ismerjük, így pl. a Balaton-felvidéki Szentkirályszabadjáról. Legtöbb helyen azonban a reggeli könyörgést követően került sor az anya hálaadására és a lelkipásztor általi megáldására. Sok helyen azután, sőt, mondhatni az esetek döntő többségében a reggeli könyörgések megszűntével (1960-as évek vége) az egyházkelő is eltűnt a vallási gyakorlatból. Az egyházkelőre általában a szülést követően 1-6 hétre került sor. Ez az időszakasz változott, mert „ régen (a XIX. században) kifeküdték az asszonyok a gyermekágyat, 5-6-7 hétig is. Szépek maradtak. Ma meg má' egy hét után felkelnek" emlékeztek vissza adatszolgáltatóim. Általában elmondható és erről tanúskodnak az adatok is, hogy ahol a családok megengedhették maguknak - ez volt a kevesebb -, ott 4-6, esetleg 7 hetet is feküdt a szülőanya, ahol viszont szükség volt a munkáskézre, vagy nem volt segítsége a családnak, azoknál már 1-2 hét után fel kellett kelnie az anyának, de 3 hétnél tovább semmiképpen nem maradhatott a gyermekágyban. Tehát elmondható, hogy a tilalmi időszaknak a tartama nem volt meghatározott. Leggyakrabban a szülés után 3-4 hét múlva tartották meg az egyházkelőt, Szentgálon 1940-ig mindig csak hétfői napokon, amit előre be is jelentettek a lelkésznek. Másutt nem ismeretes a szokásnak ez a szigorú meghatározottsága. 11 HUDI József-JAKAB Réka-KÖBLÖS József-KRÁNITZ Zsolt-MEZEI Zsolt 2002. 12 LUKÁCS László-GELENCSÉR József 1991. 388-389. 13 NAGY József 1900. 358. 14 GÖNCZI Ferenc 1914. 324. 330