Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Horváth László: Vámosgyörki népszokások

3. kép. A Weiner vendéglő a vasútállomással szemben A választásban nagy szerepe volt a családnak és a rokonságnak, s a döntő szó mindig az apát illette meg. Viszonylag gyakran házasodtak községen kívülről. A házasságok jelentős részénél mindig volt „kommendálás." A társadalmi elkülönültség merev rendszere erősen alakította a házasságkötés gyakorlatát, például a módosabb gazdáknak a vagyon növelése, de legalább is annak megőrzése volt a cél. A múltban a fiatalok „összekovácsolásánál" nem a szerelem, hanem az anyagi érdek volt a döntő. Ha egy-két szegényebb fiú mégis gazdag családba nősült, legtöbbször csak cselédnek tekintették. A faluban még arra is van példa, hogy a vagyon biztosítására két család gyermekei „keresztbe" kötöttek házasságot.

16 így nem meglepő, hogy a régi házassági szokásokra rákérdezésemkor mindenki közmondással felelt: „Széna a szénával, szalma a szalmával!"

ni A házasságkötést az eljegyzés, a kézfogó előzte meg, melynek Vámosgyörkön „kendőlakás" volt a neve, rendszerint vasárnap este hat-hét óra között tartották. A legény ilyenkor apjával, anyjával, keresztanyjával, keresztapjával és más közeli rokonával a lányosházhoz ment. Itt a menyasszony értékes kendőt nyújtott át a vőlegénynek, mintegy zálogul az adott szó visszavonhatatlanságára. Ezt követően „iratkozni" mentek el a paphoz, aki három egymást követő vasárnap hirdette ki házasodási szándékukat a templomban.

18 16 MEDVE János 1986.2. 17 Horváth László vámosgyörki gyűjtése. 2000. 18 NAGY Judit 1960. 4. 320