Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Szűcs Judit: Élet és gazdálkodás Csongrád és Szentes határán, a Kis-Tisza-szigeten. (A Gólya-család példája)

A városból nemcsak méhészek, hanem Bíró Antal, 1 hold gyümölcsöst és szőlőt művelő lakos is kijárt a Gólya dombra a 2-3 éves magoncokat, magról kelt alanyokat nemes fajtákkal szemezni. Almát, körtét és naspolyát szemezett. (Ha a magról kelt őshonos fajtákat nem szemezték, csak virágzott, illetve jelentéktelen gyümölcsöt hozott.) Szemezett almafajták voltak: véralma, törökbálint, masánszki, lánycsecsű.

10 A Gólya-dombi gazdaságban két tehenet tejéért és igásállatként is tartottak. A tehén földművelésre, teherhúzásra használata Szentes mezővárosban szokatlan volt, talán ezért kapta a gazda a tehenes ragadványnevet. Disznót, baromfit tartottak. Libával egyszer próbálkoztak, de a gúnárt halálra szúrták a méhek. A két állat egy udvarban nem tűrte egymást. Télen, kora tavasszal 20-25 birkát gondoztak. Húsvétkor a kisbárányokat saroglyás talicskán dobozban vitték a vásárba. Ezzel télen elfoglaltságot, tavasszal egy kis bevételt biztosított magának a család. Nyáron a birkákat kiadták gondozásra Erdei Gábor juhásznak. (A nyári tartás feltételeit a szigeten nem tudták biztosítani.) Az ártéri föld, a sziget adottságait családi munkamegosztásban használták ki. A gyerekek l-l órát gyalogoltak a tanyáról az iskolába és vissza. Délután otthon segítettek a veteményt gondozni, gyümölcsöt szedni, cirkot húzni, állatokat etetni. A gyerekek szedték, az apa, különösen mikor már idősebb volt, vagdalta össze az almát, körtét, és rakták a méhes tetejére aszalódni. A szilva egy részéből lekvárt főztek, másik részét kenyérsütés után aszalták a kemencében, és a fáról lehullott, cefrébe gyűjtött szilvából pálinka lett. (A gyűjtés a gyerekek, az idősebbek dolga volt, a cefrét a család férfitagja kezelte. A cefrét Csongrádon főzették ki.) A termékeny földön, szorgos munkával megtermelt gyümölcsöt (nyersen, aszalva), a szilvából főzött lekvárt, babot, borsót és zöldséget a feleség árulta a piacon. A családfő a takarmányrépát adta el. (Előfordult, hogy 150 mázsát is megtermelt az ártéri földön.) A földjéhez erdő is tartozott, azt is gondozta. Tűzifát is hordott eladásra. A teheneket járomba a szekér elé fogta, így szállította a fát. A gyerekek szedték és pohárral mérve, árulták a szedret. Előfordult, hogy 5 kilót is leszedtek egyszerre. Ebből lett a zsebpénzük. Fagylaltot vettek rajta. A birtokosok a sziget és a gát között az ún. gazdaság (a sziget tulajdonosainak érdekvédelmi szervezete) közös csónakjával, ladikjával és dereglyéjével közlekedtek. (Csónaknak vagy ladiknak ugyanazt a járművet is nevezték. Méretükben különböztek úgy, hogy a csónak a legkisebb, legkeskenyebb, dereglye a legnagyobb. A dereglyét fenyőfából csongrádi hajóáccsal csináltatták, évente kátrányozták.) Az előbbit személyszállításra, az utóbbit teher, főként állatok szállítására használták, a járműveket a közösen fogadott és tartott csősz kezelte. Emellett a birtokosok egy ré10 BELLON Tibor 2003. 109-128. Bellon Tibornál a törökbálint nem szerepel, a masánszky a mocsánczki nevűvel egyeztethető, a lánycsecsű jánycsecsű nyelvjárási alakban szerepel. 279