Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Szűcs Judit: Élet és gazdálkodás Csongrád és Szentes határán, a Kis-Tisza-szigeten. (A Gólya-család példája)

sze saját ladikot is használt. (Előfordult, hogy még pünkösdkor is csónakkal jártak a szigeten. Ilyen volt például az 1940-es év.) A gazdaság közös pénzét a tőkegazda kezelte. Adatközlőm Pászti Imre tőkegazda nevére emlékezett. A kint lakó, a terményre vigyázó csőszt karácsony és szilveszter között választották. Előfordult, hogy egy-egy csőszt, ha meg voltak vele elégedve, 10 évig is újraválasztották. Terményben és pénzzel is fizették, ezt a tőkegazda intézte. Gólya Imrét hegyközségi tagként kitüntették. A kitüntetést megbecsülték, bekeretezve kirakták a falra. A sziget földjét - ahogy korábban is szó volt róla - részlet elnevezésű mértékegységben számolták, osztották. A részlet (1 részlet Takács József szerint 395 négyszögöl) régi területmérték maradványaként maradhatott meg a XX. század elejére. A Tisza-szigeti igényes lakáskultúrát jelzi a korabeli villanyfénnyel egyenlő világosságot biztosító harisnyás gázlámpa. Nem volt általános, például 1945 után, a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején villany nélküli tanyai iskolákban használták. A két világháború között, még később is egy ideig - ahogy Takács József mondta - élet volt a sziget körül. Magasabb vízállásnál, mikor a Tisza körül folyta a szigetet, kisebb vontatóhajó a sziget és a gát között, a Kis-Tiszán haladt át. Nyáron a sziget északi oldala felől a modern élet jeleként strand működött. A csősz feladata volt a sziget gazdaságát védeni a strandról betévedőktől. Az ártéri haszonvételek közül néhány itt is megszerezhető volt; fűzfa suhát (növedéket, cserjét) a sziget közelében vágták, szárították, húzták, vagyis hántolták. A munkások időlegesen kint is laktak. A környékben szentesi halászok is megjelentek. A szigetnél szívesen kötöttek ki, jöttek tojásért. Kohut nevű halász sátoros csónakjával érkezett és a szigetnél átkötőzött. Zsinórra rakott horoggal kötötte át a Tiszát.

11 Az 1930-as években egyetlen idős halász, Komendát Bálint lakott kint. Hat-hét négyzetméter alapterületű cölöp vagy lábas háza Borbás nevű gazda földjén, az erdőben állt. Nagyobb áradáskor kiköltözött a közeli gátoldalba. De télen is kint lakott, javította, kötötte a hálókat, varsát, kecét. A Takács és Gólya gyerekek kijártak hozzá, így a Gólya család után a legállandóbb lakója volt a szigetnek.

12 Az 1940-es évek elejére, árvizes időszakra emlékezve, mondja el, hogy rozséból ún. pokrócot csináltak, a hullámverés ellen ezt a rőzsepokrócot kitámasztották nyárfakaróval. Egy ilyen nyárfakaróból lett az a nyárfa a szigeten, amit azután térképre is felvettek.

13 11 SZŰCS Judit 1983. 99.; SZILÁGYI Miklós 1995. 241. A Tiszán lentebb, Gránitz Imre tanyája közelében csongrádiak átkötőztek. Az Alsó-Tisza mentén ez gyakori halászati mód és eszköz volt. 12 NYÍRI Antal 1948. 26. „A Kis-Tisza-szigetben 15 halászgunyhó volt" - emlékezik Ny. A. egyik halász beszélgetőtársa 1940-1942-ben, a gyűjtés idején. - Nyíri Antal három halász adatközlője között volt Komendát Bálint is. Erről NYÍRI Antal 1948. 6. Az 1930-as évekre a 15 gunyhóból már csak egy maradt. 13 BELLON Tibor 2003. 90-96. Nemcsak erdők, hanem egy-egy fa, köztük nyárfa is megjelenik a Tisza és mellékfolyói partján, települések határában, illetve azokat ábrázoló térképeken. 280