Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Kapros Márta: „A palóc kézimunkák sikere”. Adatok a népművészet felfedezéséhez Nógrádból

radt a szügyi ingekről. Droppa Ilona „tanítókisasszony" a gyerekekkel összegyűjtetett régi kivarrott vászonneműket, akkor vitte be Kukla Anna (a gyűjtéskor Barna Jánosné) is ezt a nagyanyjától maradt hímzésdarabot az iskolába. A tanítónő lerajzolta a régi mintáikat

21 és újra „divatba hozta" azokat ingeken, vászon lakástextíliákon egyaránt.

22 Az első világháborút követő években szociális megfontolások okán szinte gomba módra szaporodnak helyi kezdeményezésű - nagyobb részt az iskolán kívüli népművelés keretében szervezett - tanfolyamok, amelyeket hol „háziipari", hol „kézimunka", hol „népművészeti" jelzővel láttak el. Ezeket falun általában a tanítónők, vagy a helyi intelligencia más nőtagjai vezették. A változatos tematikájú tanfolyamok közül azok kapcsolhatók ide, amelyek keretében a szabás, varrás praktikus ismereteinek fejlesztése mellett, a sajtóhíradások szerint vannak jelek a népi hagyományok felkarolására is.

23 A megye tanfelügyelője 1929-ben körlevélben szólította fel a tanítónői kart, hogy az iskolahagyott leányoknak szervezzenek helyben tanfolyamokat a leány egyesületek keretein belül, s az elemi iskolában elsajátított kézimunka ismereteket tovább fejlesztve „megyénk eredeti szép népviseltéhez való visszatérésre buzdítsák" a részvevőket.

24 Etes község két bányászkolóniáján a félszáz „munkásasszonynak" tartott háziasszonyképző és női kézimunka tanfolyamon „különös figyelmet szenteltek a népies hímzés szépségének kiemelésére" ?

5 A kézimunka tanítás eredményeiről az iskolákban rendszeresen készültek kiállítások, s a tanfolyamok résztvevői is ebben a formában adtak számot megszerzett ismereteikről. Emellett a falusi kulturális jellegű rendezvényeknek a két világháború között legtöbbször része volt „kézimunka kiállítás". Az 1931-től évente megrendezett községi, járási népművelési napok rendeletben rögzített programajánlójában is szerepel ilyen bemutató.

26 A gyakoriságot érzékeltetendő: 1932. és 1933. év során a vonatkozó beszámoló szerint 35 „népművészeti kiállítást" rendeztek a megyében ilyen népművelési nap keretében.

27 A változatos apropóból ké21 Ide kapcsolható adat Manga Jánosnak raktárrendezés során előkerült, vegyes tartalmú feljegyzéseiből: nevezett tanítónő papírra rajzolt mintákat varratott ki kézimunka órán a kislányokkal. (Palóc Múzeum Néprajzi Adattára: 979-88) 22 A tanítónőről néhány adalék: 1900-ban született a dél-nógrádi Erdőkürtön, tanító családban. Az eperjesi tanítóképző elvégzése után 1922-től nyugdíjazásáig a szügyi evangélikus elemi iskolában tanított. Tagja volt a Nógrád Vármegye Népművelési Bizottságának, több helyi női egyesületben vezető szerepet töltött be. Az iskolából kimaradt lányok számára télidőben szombatonként rendszeresen tartott „kézimunkázó összejövetelt". Birtokos férje révén tekintélye a faluban nyilván tovább nőtt. (Nógrád Megyei Levéltár VI. 501.; HAUSEL Sándor 2001. 226.) 23 A szövés tanfolyamokról a későbbiekben külön szólunk. 24 N-HK 1929. 163. 25 N-HK 1938. 70-71. 26 N-HK 1932. 45-47.; NH 1933. január 22. 27 NH 1934. január 7. 143