Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Kapros Márta: „A palóc kézimunkák sikere”. Adatok a népművészet felfedezéséhez Nógrádból

a család nőtagjai szorgalmát dicsérő, divatos „népi" hímzés. Az utóbbiak jellege - a kézimunka könyvek, folyóiratok kézimunka mellékletei kínálta választék mellett - kapcsolódott készítőik iskolai ismereteihez. Az utóbbiakra vet fényt, hogy még 1932-ben a Nógrád-Hont megyék Általános Tanítóegyesületének évi ünnepi közgyűlésén elhangzott, „A népművészet kapcsolata a kézimunka tanításával" című előadásban sem történik említés helyi hagyományokról. Az előadó, a balassagyarmati polgári iskola tanárnője a következőket ajánlja, mint amiből meríteni érdemes: sárközi, buzsáki, matyó, Dráva melléki, nagykunsági, hódmezővásárhelyi, torontáli hímzések, kalotaszegi, Vág-völgyi, Selmecbánya és Zólyom vidéki, gömöri, sóvári, torockói, csetneki csipkék.

3 1935-ben a szécsényi polgári iskola növendékeinek kézimunka kiállításán „magyaros hímzett blúzok, mezőségi varrottasok, iratos székely párnák, szűrhímzésű falvédők" kollekciójában gyönyörködhetett a közönség.

4 Ezzel együtt a vidék hímzéshagyományai iránti érdeklődés kezdetei az iskolai kézimunka oktatás irányába mutatnak. A fentiek a (kis)városi közelítést szemléltetik. Az immár elemi iskolákban is kötelező tantárgy pedagógiai irányelvei,

5 tantervi előírásai egységesek voltak ugyan, de a megvalósítást falun a gyakorlati lehetőségekhez kellett igazítani. Az osztatlan, esetenként csak egy férfi tanerővel működő iskolában sokszor nem volt gazdája a lányok kézimunka tanításának.

6 Ez nem feltétlenül jelentett negatív tényezőt vizsgálódásunk tárgya szempontjából. A megyei tanítóegyesület 50. évfordulójára rendezett ünnepség keretében látható kiállítás beszámolója külön kiemeli a nógrádmarcali elemi iskola lánytanulóinak kollekcióját: „a marcali földmívesnép romlatlan ízléséről tesznek tanúságot. Dacára annak, hogy az iskolánál női tanerő nem működik, az intézet igazgatója mindent elkövet, hogy a női kézimunkák termékei legyenek a hamisítatlan palóc ízlésnek. "

7 Ha fel is tételezzük a beszámoló szerzőjének jártasságát a „palóc ízlést" il3 Nógrád-Honti Kultúra (a megye általános Tanítóegyesületének és tanfelügyelőjének hivatalos közlönye; továbbiakban N-HK), 1933. 77-79. 4 Nógrádi Hírlap (Balassagyarmaton megjelenő, politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap; a továbbiakban NH) 1935. április 28. 5 Az 1920-as években az iskolai kézimunka oktatás céljaként - az országos irányvonallal összhangban - elsődlegesen a kézimunka „léleknemesítő erejét", a „munkaiskola" megvalósítását hangoztatják a megyei szakcikkek. Rövidesen azonban - s ezt a közéleti sajtó is erősíti - teret nyernek a szociális szempontok: az ilyetén oktatás szolgáljon alapul a későbbi életkorban megélhetést segítő házipari tevékenységhez, amire az ország háború utáni nehéz helyzetében feltétlenül szükség van. A 30-as évektől pedig mind gyakrabban fogalmazódik meg, hogy érdemes e vonatkozásban a népművészet, az adott vidék paraszti hagyományaira figyelemmel lenni. (N-HK 1925. 120.; 1926. 28-29., 68-69., 145-147.; 1930. 152-153.; 1932. 62-65.; NH 1937. április 11.) 6 Országos vonatkozású helyzetképet ad erről a hímzés tanulása kapcsán CS. SCHWALM Edit 1997. 454. Ld. még CSISZÉR Dóra 2001. 7 N-HK 1924. 96. 140