Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Varga Marianna: A boldogi és turai hímzések azonossága és különbsége a XX. század fordulóján

Az újszülöttet keresztelőre vitelkor selyem nyakbavaló vagy fejrevaló kendővel takarták le, ami fölé a „varrott kendő" került. Az idősebb asszonyok halotti ruhájához is hozzátartozott a fehér varrott kendő. Régebben, ha fiatalasszony halt meg, menyecske társai fehér varrott kendőbe öltözve kísérték ki a temetőbe. Fejrevaló kendó' - „Főrevaló kendő" A legidősebb asszonyok az 1960-as években még emlékeztek arra, hogy nagyanyjuk fején láttak fehér varrott „sátoroskendőt" (1880-as évek). Fél Edit a turai viseletről szóló tanulmányában a sátoroskendőt a fehér varrott kendők közé sorolja: „...Főrevaló kendő: varrott kendő; váci, boldogi stb. fehér varrott kendő és a „sátoros kendő". Az 1890-es évektől ismert fejrevaló varrott kendők négyszögletesek, „főrevaló kendőnek" vagy „féketőre való kendőnek" nevezik. Átlagmérete 70x70 és 80x80 cm között van. A fejrevaló kendő alapanyaga azonos a nyakbavaló kendőével, az alapmotívumok is hasonlóak, arányosan kicsinyített megoldásban. Körül horgolással, illetve huroköltéssel szegélyezett. Az 1920-as évektől kezdődően a boldogi kendők mintájának felépítése teljesen eltérő lesz, körül apró hajtásokba szedett gyári csipkével szegélyezett, ilyen a turai kendőkre már nem kerül. A turai varrott kendőkön a „hegyes és kerek cakku" szegély sor a jellemző. Az 1920-as évektől a „kis macskanyomas", „kis őszirózsás" szegélysorok mellett kedvelik a folyómintás virág-levél-csillagsorokat, a „hajlott koszorúsort", „a vízfolyássort", „kijóssort". Akadnak kendők, amelyeknek csak az egyik sarka kivarrott, de többnyire a nyakbavaló kendőkhöz hasonlóan a két átellenes minta azonos. Ismerünk olyan darabokat is, ahol a 2-2 szegélysor is más mintájú, illetve stílusú. A sarokminták kivarrásánál az 1900-as évekig a fehérhímzést a pirossal varrott pontozás és a huroköltéssel szegélyezett szívek, tulipánok, körök kihangsúlyozzák. (N. M. 54.48.19) A századfordulótól a turai menyecskék sátoros kendőt nem viseltek. A „féketőre" „fátyut" kötöttek (piros fonallal szegett három méter hosszú 50 cm széles gorombaszemû tüllfátyol). A fátyolt a főkötő piros szalagjával kötötték meg hátul. A boldogi és a turai fejrevaló varrott kendők mintája a századfordulón még hasonló. A Néprajzi Múzeum és az aszódi Petőfi Múzeum textilgyűjteménye néhány kivételesen szép főrevaló varrott kendőt őriz. A boldogiak a maguk részére a fehér fejrevaló és nyakbavaló kendőket huroköltéssel, horgolt csipkével, majd az 1930-as évektől hajtásokba szedett gyári csipkével szegélyezték. Motívumkincsükre a nagy körformák, rombuszsorok jellemzőek. A „kerekes" sormintában a nagy körformák hosszúkás lyukakból jönnek létre, ezek csak a boldogi fehérhímzésre jellemzőek. 127