Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Varga Marianna: A boldogi és turai hímzések azonossága és különbsége a XX. század fordulóján

Az 1940-es években Boldogon az új menyecskék az „első vasárnap fátyolosan, a másodikon sátorosán" mentek a templomba. A négyzetes kendő két-két egymás mellett lévő sarkára egy-egy nagyobb és egy-egy kisebb hímzést alkalmaztak, de a nagyobb mintákat a kendő jobboldalára, a kisebbiket a balfelére. A kendőt körülhurkolták. A kendőt úgy kötötték fel, hogy a két végét visszahajtották, így a hímzés színe lett fölül. Menyecskésen hátrakötötték. Mivel a kendő viselésére igen kevés volt az alkalom, azért csak a nagyon gazdag házaknál készítették, a szegényebbek kölcsönkérték. A „matyórózsás" mintájú fejrevaló kendőt (N. M. 54.69.1) feltehetően Fias Veronika vagy Zsiga Ilona drukkolta az 1930-as évek elején, illetve végén. A kendőt fehér horgolás szegélyezi és kétféle stílusban hímzett. Két oldalán hármas csillagsor keretezi a szíves-tulipános sarkot. A harmadik-negyedik oldalon rózsásbimbós hajlottkoszorús rózsás sarkot foglal magába. Az 1930-as évektől Tóth G. Mihályné rendszeresen drukkol fejrevaló kendőket. A fehér varrott kendőket a menyecskék mellett azok a lánykák is viselték, akik édesanyjukkal búcsúba mentek. „...Olyanok voltak, mint édesanyjuk kicsinyített másai... "

5 A fehér varrott kendők a féketőkkel együtt maradtak el 1945 után. Jeles ünnepek első napján viselték őket az „almás selem fékető" fölé. Nagy nyakbavaló selyemkendő illett hozzá. Az átlósan összehajtott kendőbe „égszínkék" papírt tettek, hogy a minta lyukvarrásai szebben érvényesüljenek. A halottnak a szemét takarták be az 1960-as évekig a varrott kendővel, de a sírba nem adták vele, sajnálták. Kézbevaló kendő A Néprajzi Múzeum és az aszódi Petőfi Múzeum textilgyűjteményében igen gazdag változatát találjuk az első világháború előtt kedvelt fehérhímzésű kézbevaló kendőknek, melynek alapanyaga, motívumkincse és öltéstechnikája a nyakbavaló és fejrevaló fehér varrott kendőkre emlékeztet. A zsebkendők átlagmérete 60x60 cm. Az átellenes sarokminta rendszerint egy kisebb és egy nagyobb motívumból áll. A fehérhímzés csekély pirossal kevert. Horgolás, „hegyes-" vagy „kerekcakk" szegélyezi. Az 1900-as években a kézbevaló kendőknél még alkalmazták az előöltéses és láncöltéses technikát. Ha megfigyeljük a Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében 52.25.33 számú kézbevaló kendő mintáját, amelyet Benke Gáborné Hadrik Mária a saját részére varrt 1890-ben, akkor láthatjuk, mennyire hasonlít a 138.285 számú boldogi főrevaló kendő sarokmintájához. A kézbevaló kendők az 1920-as években ugyancsak 5 FÉL Edit 1937. 84-105. 128